Indul a kert

Hihetetlen sebességgel jött az idei tavasz. Egész pontosan a tavasz 1.0, mert szokás szerint márciusban jön egy kis tél, aztán újra tavasz, majd egyik napról a másikra nyár. Semmi kétség, végérvényesen megváltozott az időjárás. Lehetne erről eszmét cserélni, meg filozofálgatni a klímaváltozásról, aztán számba venni az okait, de részemről felesleges időpocsékolás volna firtatni a miérteket, majd bosszankodni ezen. Így én az alkalmazkodásra teszem a voksomat. Mindenki mást is erre bíztatok, amikor beszélgetésbe elegyedek kertbarátokkal. Az áprilisi tél minden évben elviszi a baracktermést? Ne ültess akkor, ültess helyette olyat, ami később virágzik, vagy éppen bírja a virága a tavaszi fagyot, mint például a mézbogyó, -10 fokig vígan elvan a virága. Vagy ha már ültetsz, akkor keress olyan fajtát, ami később virágzik. Sok-sok mérnök dolgozik a jelenlegi időjáráshoz jobban alkalmazkodó fajtákon.

Tudom-tudom, hogy nem lehet igazi, hamisítatlan baracklekvárt mézbogyóból főzni, vagy a gönci barackpálinka sem készül el fügéből. De azt hiszem – amennyiben lehet hinni a klímakutatóknak –  a nem olyan távoli jövőben meg fog változni a Kárpát-medencében sikerrel termeszthető gyümölcsfajták, zöldségfélék összetétele. De a pálinka szempontjából tulajdonképpen mindegy, milyen gyümölcsből főzik, a lényeg, hogy gyümölcs legyen, még ha kiwi, vagy datolyaszilva, esetleg füge az alapanyag.

Nos, a múlt hétvégén megnyitottam ünnepélyes keretek között az idei szezont! A megnyitón részt vett Robin, a vörösbegy, (róla majd írok később, külön posztot érdemel) néhány feketerigó és természetesen Rumli. Én kissé túlöltözve, persze nem estélyiben, hanem kertészkesztyűben, nagyobb hidegre számítva eggyel több réteget vettem fel. Nemhiába, tényleg tavaszi időjáráshoz volt szerencsém. Már hallom is, ahogy többen mondják: “Hogy tudtál bármit csinálni, nálam még hatalmas a sár!”. Minden évben elhangzik ez a mondat, és én újfent megválaszolom, hogy nálam az egyedi módszereimnek hála sosincs dagonya! 😀 Mivel mellőzöm a talajforgatást, minden úgy van, ahogyan ősszel hagytam. Persze nem ez volt a terv, és nem is vagyok rá büszke, de jelenlegi kapacitásaimat figyelembe véve így tudom működtetni a portát. A málna metszésével és a tereprendezéssel kezdtem. Most mondhatnám, hogy végre valami jó is történik, sajnos a 2024 pontosan úgy robbant be, mint ahogyan 2023. áprilisa. Erős lelki küzdelem, mérhetetlen aggódás, számvetés. De a környezetemben azt látom, más is küszködik, olyan, mintha a többségre ömlene a trágya. Sokadjára találok a gondok elől megnyugvást a kertben. Bármi történjék az életemben, a világban, az a mag ki fog kelni. Az a málnavessző rügyezni fog, termést hoz. Az a csicsóka égig érő szárat fog növeszteni gyönyörű sárga virággal, a gumója pedig vígan áttelel a következő áprilisig, (hacsak nem szedem fel) amikor is újra kihajt. Harsány zöld levelet fog hozni a majoranna, a zsálya, a citromfű, az oregánó. Valamiféle rendezettség eléréséhez mindig a málnával kezdek. Ilyenkor úgy néz ki a málnás, mint egy borzas, göndörhajú leányka, akinek ezerfelé állnak gyönyörű, hosszú fürtjei. És én elszánt fodrászként először fésűhöz nyúlok, felkötözöm az idei termővesszőket, a tavalyi letermett vesszőket pedig tőből kivágom. Különben könnyű őket megkülönböztetni, mert a letermett vessző sokkal világosabb színű, és nagyon könnyen törik. Az idei vesszők hónaljhajtásait is levágom, és ha látok gümőt a vesszőn, azt is eltávolítom, mert az a málnavessző-szúnyog kártétele. Egész pontosan abban telelt át a nyavalyás. Na most ez a művelet az elején jobban hasonlít egy béna karate előadásra, ahol a főszereplő száját néha elhagyja némi káromkodás. Ugyanis a bozótvágás elején sokszor hortobágyi karikásként visszacsap a 3-4 méteresre nőtt vessző, és össze-vissza kaszabolja az arcomat, olykor-olykor szemen csap, és ha nincs rajtam a sapka, akkor még egy hajritkításon is részt veszek, és a nap végén a család csak egy torzonborz, halvány piros csíkokkal teli nőt kap vissza. De mindig én győzök, bármi áron, de a dzsungelből lesz egy vállalható kinézetű, kezelhető málnás. Természetesen nem készültem el az egésszel, mert közben már elvetettem a spenótot, tépősalátát, retket, lilahagymát is duggattam. És -dobpergéssssss – a gyerek vetette el a borsót!!! Micsoda öröm ez 😄 Minden évben ő is fejt ki, már ha marad a végére, többnyire a pocakban landolnak a borsószemek. Legalább ennyi nyers zöldséget megeszik. Pontosan csak ennyit. Meg polipot…. brrrr. Meg mindenféle furcsa tengeri herkentyűt.

Nos, így állok, összességében nézve a portán rám váró kerti munkából csak a felszínt kapargattam meg, szó szerint. De legalább időben vagyok. 😁

https://www.instagram.com/tv/C3ONDRSAEJk/?utm_source=ig_web_copy_link&igsh=MzRlODBiNWFlZA==