Önvető, uborka illatú, szőrös a levele, ehető kék, szépséges virága van, amit a méhek imádnak, ahogy a levelét az észak-olaszok is a pansotiban, mi az?
Tényleg csak egyszer kell vetni. Olyannyira igénytelen, hogy ezt a képet ma lőttem róla, a betonjárdában is kikelt, és virágzik. Nem kényes, nem kell neki előnevelés, spéci talaj, bírja az aszályt, a napot, az árnyékot, nincs kártevője, sőt utálják, így kiváló riasztónövény. És ízig-vérig gyógynövény.
Méretes bokorrá fejlődik, különös levelével, és megannyi virágával igazán beleillik bármilyen kertbe. Akkor mégis miért ismeretlen kis hazánkban? Talán mert rossz a marketingje? Vagy mert nem elég erős az íze? Tény, abszolút nem illik a gulyásba. Mert mi magyarok mindent erősen, fűszeresen szeretünk, amibe nem tesszük bele a bűvös szentháromságot (paprika-bors-hagyma), az már nem is étel. És talán nem kell érte küzdeni, csak nő magától. Sokat morfondíroztam azon, hogy vajon miért nem menő viszonylag igénytelen, a jelentősen megváltozott éghajlati viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodó növényeket tartani a kertünkben? Ami szárazságtűrő is?
Megállíthatatlanul elszórja a magját, és tavasszal, április közepére számtalan kis borágó gyerek kel ki, hogy mennyit hagyunk meg, az csak rajtunk múlik. Egy öko kertbe pedig egyenesen elengedhetetlen, mert hosszan virágzik, ügyes metszéssel még hosszabban, így a méhek mindig találnak nálunk kaját. Az már csak hab a tortán, hogy az ehető virágával díszíthetünk bármilyen ételt, lehet magyarázkodni, hogy tényleg nem a cukrászdából hoztuk.
Egy bokron akár kétszínű virág is lehet, mert a kék mellett szokott lenni rózsaszínű is. A zsenge levelét összedörzsölve érezni leginkább az uborka illatot. És sajnos itt ki is merül a magyar gasztronómiában betöltött szerepe. Na de az olaszok, húú, ők imádják. Főleg északon. Van a pansoti-juk, ami egy borágóval töltött tészta étel, de beleteszik a fritattába és ravioliba is, és a csúcs, hogy úgy ahogy van, a levelet bebundázva kisütik. De a németek is használják, igaz, csak a frankfurti grüne sosse-ba. A spanyol konyhában is előfordul leveseken, főzelékekben.
Az angolok a virágot használják, nem másba, mint a gintonikba. Többek között. 😁
A fine dining fogásokban a virága kap különleges, díszítő szerepet, igazi mestermű az a virág, de komolyan.
A legenda szerint már a rómaiak is azt hitték, ha a borágót borba áztatják, bátorságot ad, a kelták a bátorság növényeként tartották számon, és valóban, a levelek forrázata stresszoldó hatású.
Még mindig lehet vetni 😎