A cseresznyével a legjobb, ami történhet ha megaszalom. Se befőttként, se fagyasztva, se lekvárként nem jön be egyáltalán, na jó, még ez a levest nagy duzzogva 😅
Kivételesen nem a kertben szedtem, mondjuk meglepődnék, mert nincs is cseresznyefám. Ajándékként érkezett. Különben pont úgy örülök a kapott portékának, mint a kínált kajának, hisz nem én izzadtam érte.
Aszalva rajongok érte, pont, mint a szamócáért, egyszerűen fenséges lesz, jól eltartható, csak pár trükkje van, és akár évekig is eláll. Szerintem a legjobb módja a gyümölcsök tartósításának.
Ez a leves is csupán a véletlen műve, mert kimaradt úgy 3 maréknyi az aszalásból, mert nem fért a tepsikre. Pedig már beszereztem egy emeletes nagyon menő kiakasztható aszalót, csak épp a napsütéses meleg hiányzott a mai napból. Nem a cseresznye volt az első aszalni való a szezonban, hanem a bodzavirág szárítása. Gyógyteáját gyakran fogyasztjuk megelőzésként, kiváló a dögvész elkerülésére.
Mellesleg iható ízű, nem úgy, mint a galagonya, vagy a margitvirág.
Így maradt a sütőben aszalás, és az ötlet ki is pattant, a szokásos gyümölcsleves receptemmel, fűszeres (ízlés szerint fahéj, szegfűszeg, az én kedvencem: kardamom, sok citromhéj, rum) kevés vízben megfőtt gyümölcs, áttörve, átpasszírozva, édesítve, tejszínnel megküldve, keményítővel sűrítve. Az a jó, hogy nem kell mérni semmit, mert ha nem leves lesz, akkor én szeretem a pudingot is. A végén pár csepp citromlével, és egy leheletnyi sóval be lehet állítani a hőn áhított egyensúlyt. Én aszalt cseresznyét raktam bele, mert elfelejtettem félretenni a frissből. 😅
De komolyan jobb lett így. És nemcsak édességbe illik, egyszer csináltam egy mennyei sült nyulat aszalt cseresznyével, de apróra vágva zseniális salátákba.
Na, meg is van a kövi kaja. 😎
