Nem egy Ikeás bejegyzést olvashattok most, hanem egy  szokatlan gasztro élményt. Mostanság elő-előfordul, hogy kapok egy csomagot, amiben van 2-3 alapanyag, és a feladat az, hogy alkossak belőle valamit. Mindazonáltal nem hátrány, ha ehető lesz a végeredmény. A legutóbbi csomagban volt: érett datolyaszilva, krémes kecskesajt, érett kecskesajt. Jó, mi? A legjobb, hogy egyikkel sem volt még dolgom. Na most mielőtt nekiestem volna, kis kutakodásba kezdtem, életemben egyszer ettem datolyaszilvát, vagy hívják hurmának és khakiszilvának is, nem véletlen szerintem, hogy az előbbi két megnevezés jobban tetszik. Nos kiderült a google rejtelmeiben elég hamar, hogy már van hazai termesztője is, Zalában létezik 170 fás hurma ültetvény. Maga a gyümölcs éretlenül kerül leszedésre, ugyanis utóérő. Mint a kivi. Akkor még nem jó ízű, fanyar, ízetlen. De ha megérik, akkor zamatos, mézédes, a barack-mangó keveréke talán az állaga, az íze legjobban szerintem egy rendkívül édes sárgabarackra hasonlít. Persze mégsem az. Receptek közt böngészve leginkább friss felhasználásra találtam, és minő meglepetés, sokszor párosítják kecskesajttal, sonkával, gránátalmával.
Egyszer csak bevillant, mi lenne, ha grillezném. Mi lenne, mi lenne, hát sült datolyaszilva. Kicsit unalmas így magában. Aztán továbbgondolva a focaccia, az olasz kenyérféle, jutott eszembe. Megkenném a friss kecskesajttal, majd mehetne rá a grillezett vagy friss hurma, aztán a reszelt kecskesajt. Egyre csak morfondíroztam, szokás szerint teljesen elvesztem a pinteresten, már olasz oldalakat böngésztem, hogyan is lehetne a focacciával házasítani, de csak nem akart összeállni a kép. Nem akartam száraz végeredményt. Majd lőn világosság, fény gyúlt a fejemben, és eszembe jutott  a kedvenc indiai kenyér receptem, a fantasztikus naan kenyér. Annyira egyszerű és nagyszerű, ráadásul kifejlesztettem a saját kis naan kenyér receptemet is, amihez még nem is próbáltam ki az új, jutányos áron vett öntöttvas serpenyőimet!!! Miután végleg tönkrement az utolsó tapadásbevonatos, utálatos teflon serpenyőm a múlt hónapban, be kellett szereznem újat, és megfogadtam, soha többet be nem teszi a lábát a konyhámba ilyen-olyan tapadásmentes, akárhány rétegű, felületkezelt edény. 
Nos az én naan kenyér receptem, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy én így csinálom a sóbors oldalán olvasható alapján, a saját ízlésemre kanyarítottam:
https://sobors.hu/receptek/naan-indiai-kenyer-recept/
4-5 darabra:
25 dkg liszt
1 teáskanál só
1,5 teáskanál sütőpor
4 evőkanál olívaolaj (egyszer majd eredeti recept szerint ghee-vel is kipróbálom, ígérem)
7 gramm friss élesztő
fél csésze langyos víz, vagy inkább úgy mondanám, hogy annyi víz, amennyitől lágy, de gyúrható tésztát kapunk
4 evőkanál bivalyjoghurt, vagy ennek hiányában a lehető legsűrűbb, élőflórás joghurt, amit kaptok
Felveszek egy gumikesztyűt, ugyanis bármilyen fura, utálom, ha nyers tésztás lesz a kezem. Nos, a száraz hozzávalókat alaposan összekeverem, egy mélyedést csinálok a közepébe, és beleöntöm a joghurtot, olajat, amiben elkeverem az élesztőt. Várok 10 percet, majd hozzáadok fél csésze langyos vizet. Alapos összegyúrás következik, ha nagyon lágy, akkor apránként szórok hozzá lisztet, vagy ha azonnal összeáll, akkor még kevés vizet. A lényeg, hogy lágy, de gyúrható tésztát kell kapni. Olajos deszkán alaposan bedagasztom.Most jöhet egy óra kelesztés. Tapasztalatból mondhatom, hogy 2-3 napig lezárt edényben elvan a hűtőben, akármikor elővehető, és frissen süthető.
A sütésnél van az igazi trükk!!! Öntöttvas, vagy valamilyen vastagabb aljú edény kell mindenképp, és egy rá illő fedő. Magas hőfok, de nem a legmagasabb. Nekem 9 fokozat van, én a 7-8 között állítgatom. Ha már forró az edény, pár csepp olajat teszek bele. Majd lángosszerűen, az edény méretére szétnyújtott tészta mehet bele. Itt lehet variálni a vastagsággal, a fenti mennyiségű tésztából 4 db 2-3 cm vastag, 15-16 cm átmérőjű kész naan kenyér lesz. De mivel meg akarom pakolni az elősütött datolyaszilva szeletekkel, ezért vékonyabbra nyújtottam. 
Tehát forró edénybe belenyomkodom a tésztát, kevés olajjal megkenem a tetejét, lefedem. Pár perc múlva megnézem,  ha már megpirult az alja, akkor megfordítom, újra lefedem. Ha csak a kenyeret akarom, akkor készre sütöm pár perc alatt. A “lapra szerelt hurma” receptet viszont úgy sütöm, hogy a tésztába apróra vágott, friss rozmaringot nyomkodok. És miután megsült az egyik oldal, megfordítom, lejjebb veszem a hőfokot 6-osra,  és a pirult oldalt vastagon megkenem friss kecskesajttal, amire szórok egy csipetnyi friss, aprított rozmaringot. Bőven megszórom a reszelt kecsesajttal, majd mehet rá az elősütött hurma szeletek. Már csak betolom a 200 °C-os grillre a sütőben, hogy teljesen elolvadjon a sajt. Ennek hiányában vissza kell rá tenni a fedőt, és így kivárni az olvadást. 
És a legjobbat a végére hagytam! 3 nap múlva is nagyon finom, egy fél perces mikrózást követően.