Az úgy volt, hogy mi legyen az ünnepi menü. El akartam térni kicsit a klasszikustól, és úgyis igen ritkán eszünk nyulat. Be is szereztem egy másfél kilónyit, boltban vettem, nem a macskák vadászták le. Mert erre is volt már példa. Elővettem hát a nagyágyút, a 15 kilós edénykémet. És a jól bevált pörkölt receptem volt a kiindulópont, csak egy kicsit nyulasítottam. Már ha létezik ez a szó. Nem? Sebaj. Legutóbbi nyúl fogásunk sütőben sült, találtam valami frenetikus receptet, nagyon fancyn hangzott, és fenséges lett a végeredmény: marsala borban pácolt nyúl aszalt fekete cseresznyével. Egy ideje leszoktam a bonyolult fogásokról, legyen egyszerűbb, magyarosabb, ünnepi, szabad tűzön készült paprikás. Ezen lehetne vitatkozni, hogy mi a paprikás, mi a pörkölt, vagy van-e egyáltalán különbség, de ezt meghagyom a tudósoknak. Az én olvasatomban a paprikás a pörkölt tejföllel behabart, jóval szaftosabb verziója. A szokásos módon készítettem, a blogon már van fent pörkölt recept a sertéspörié itt:
https://findzsa.hu/2024/12/20/te-hogy-csinalod-a-sertesporit/
A húsrészek bekerülési sorrendjére ügyeltem, hiszen voltak nagy lábak, és a kisebb gerinc részek is. Ennyiben ki is merült a nyulasítás. Egész sokáig főtt, mire teljesen megpuhult. Az edény tetejére ezúttal sem raktam parazsat, elég volt csak simán tüzelni alatta. Igazán remek alkalom a több köbméter málnavessző, és egyéb gallyak elégetésére. A behabarást már a konyhában követtem el, és botmixerrel még megküldöm a szaftot, így olyan krémes lesz, hogy mind a tíz ujjadat megnyalod, nekem elhiheteted, az már csak a non plus ultra, ha még életed árán szaggatsz hozzá nokedlit. Liszt nem is kellett a habaráshoz, mert annyira sűrű, zamatos lett a szaft. Úgyhogy gluténérzékenyek is simán ehetik. A pöris fogásokat továbbra sem tudok úgy fotózni, hogy azt mondjam, ez igen. Maradt az edényben elkészítve, ami lehetne struccláb pörkölt is, vagy bölénypaprikás. De higgyetek nekem, tényleg egy tapsifüles ugrott a holland sütőmbe.
