Harcsa passió

Úgy néz ki, mint egy jégkrémesdoboz. Szenzációs egyéb megnevezései tűpontosan utalnak tartalmára. Maracujapüré van benne, amit hívnak passiógyümölcsnek is, a golgotavirág gyümölcsének. Az a virág igazi remekmű (keressetek rá!), már ha lehet ilyet mondani egy növényre, amit nem emberi kezek alkottak. Dél-Amerikában őshonos, kis hazánkban a levét egész sok helyen kapni, a friss gyümölccsel nagyon ritkán egy-két multiban, vagy hippi zöldségesnél lehet találkozni. Fantasztikus, egyedi fizimiskájú gyümölcs sűrű, fagyasztott püréje várt az ihletre már egy jó ideje.

Eddigi főzős kísérleteim során a maracuján töprengtem a legtöbbet. Rendkívül savanyú, erőteljes, tömény, koncentrált ízű, azt hiszem, kimondhatom, hogy önmagában nekem túúúúl sok. Számomra. Az illata viszont mindent visz, egészen egyedülálló, semmihez sem fogható, mindent bejár egy kis mennyiség is hihetetlenül illatos. 

Ha ilyesféle szokatlan, nem hazai alapanyaggal van dolgom, az őshazájával kezdem a kutakodást. Úgy vélem, ahol megterem a kertekben, és gyakran fogyasztják, ők ismerik a legjobb felhasználást. Na most ez addig fajult, hogy azon kaptam magam, portugál nyelvű receptek között vesztem el teljesen. Ez azért aggályos, mert nem tudok portugálul. De korunk vívmányát bátran kihasználtam, a google fordítót. Van egy ‘bolo de maracujá’ nevű sütemény, amit egy kuglóf formához hasonló edényben sütnek nagyon gyakran. Végtelenül egyszerű recept, nekem egy kicsit sok benne az olaj, egyébként ízletes. 3 tojás-3 csésze liszt-2 csésze cukor-1 csésze olaj-1 csésze sűrű maracujalé-csipet só-kávéskanál sütőpor. 45 perc a sütőben, ennyi. Elment egynek, de nem volt nagyon átütő az élmény, nekem nagyon olajillatú lett, igaz ízig-vérig maracujás. Csináltam hozzá egy öntetet, az is brazil ihletésű, a maracujához gyakran kevernek semlegesebb ízű gyümölcsöt, pl. mangót. Ott figyelt a polcon egy régebben, akciósan vásárolt mangókonzerv, így apró kockákra vágva hozzákevertem, és felöntöttem kókusztejszínnel. Bőven ment bele juharszirup és nádcukor a savanyúságot ellensúlyozva. De az az illat, ó, te jó ég, azonnal érzem az orromban, ha rágondolok, egyszerűen brutálisan erős, mindent átható. Na most mivel gyárilag egyben volt lefagyasztva az 1 liter lé, így egyben tudtam csak kiolvasztani. Mondanom se kell, hogy megmaradt a fele, így újabb recepten morfondíroztam. De valahogy nem az édesség járt a fejemben, hanem sós fogás. Éppen ki volt véve egy kilós darabka magyar szürke harcsa (nem afrikai! a szürke harcsa sokkal finomabb, és tömörebb, egyben marad sütésnél), halászlébe. De csak a fele kellett a levesbe, így a másik felét besóztam, szórtam rá a gyerek által fejlesztett zöldbors-szerecsendióvirág őrleményt, és reszelt meyer citromhéjat. Kevés olajon készre sütöttem mindkét oldalát, majd a serpenyőbe tettem egy darabka vajat, majd 2 dl maracujalevet. Sóztam, majd raktam bele 10 gerezd nyáron eltett sült fokhagymát. Ja, a sült fokhagyma, vagy modern szóval élve konfitált fokhagymát valamelyik nap megkóstoltam, háááát, baromi édes lett. Így pont illett az extrán savanyú maracujaléhez! Nos, hozzáadtam, forrásig melegítettem, majd botmixerrel teljesen simára kevertem. Visszatettem a serpenyőbe, öntöttem még hozzá egy dl vízben elkevert kiskanálnyi keményítőt. Ahogy besűrűsödött, visszaraktam a halszeleteket, és alacsony hőfokon pár percig melegítettem. 

A köret csupa zöldség: jórészt a kertből, brokkoli, zöldborsó, óriás fejtett bab, főtt vörösrizs. Az utóbbi persze nem a porta szülötte, Kende látta meg egyszer az Aldiban, és néha megkívánja. Mindezt megfőzve, kevés olívaolajjal meglocsolva. Nyilván ezek csak az én “ceruzáim”, arra biztatlak, hogy alapanyag híján használd a te készletedet, ugyanis minden helyettesíthető mindennel! 🙂