Egyik kedvenc fűszerem – ha nem a legkedvesebb –  egyszerűen imádom, bármiben, keleties húsos raguban, főzelékben, sütiben egyaránt. Odavagyok a kinézetéért is: halványzöld burokban fekete magocskák. A növény is magával ragadó, amin megterem, lágyszárú, évelő növény a trópusokon, a gyömbér unokatesója. Gyömbért hajtattam már, de elhanyagoltam sajnos, jövőre, vagyis idén újra nekifogok. 
Az már csak hab a tortán, hogy a kardamom gyógynövény is! Micsoda meglepetés! Az indiaiak kedvenc fűszere, meg is termesztik maguknak. Az arabok leggyakrabban kávéba rakják, Európában nem túl gyakori, kivéve Skandináviában, ahova még a vikingek vitték, ott a sütiken kívül sós ételeket is ízesítenek vele. Első találkozásunk legalább 15 éve volt. Munkahelyi karácsonyi repiben volt forró csokoládé csomag csészével, csokipasztillával, és egy kis tasakban volt egész, zöld kardamom. Mellékeltek receptet is, még emlékszem: fele-fele arányban kellett tejet és tejszínt melegíteni a kardamommal forrásig, elzárni, aztán lefedve kellett várni fél órát. Aztán mehetett bele a csokipasztilla. El voltam ájulva az eredménytől: fűszeres forró csokoládé! Így kezdődött az örök barátság a kardamommal. 
Az előre őrölt változat sokat veszít az ízéből, ezért nálam mindig egész van, felhasználás előtt kávédarálón szoktam megküldeni. Az alap a zöld változat, de van fekete kardamom is, ami inkább füstösebb ízű, így nem való desszertekbe. Nem véletlenül, hiszen a zöld kardamomot a szedést követően tűz fölött szárítják. Kicsit fűszerrajongó vagyok, már -már mánikusan.
Bármilyen gyümölcsös sütibe beleillik, legutóbb narancssütibe raktam. A pinterestről származik ez a recept is (Food52). Olívaolajjal készül, rendkívül mutatós, és persze itt is vittem bele csavart, mascarpone szószt készítettem hozzá, a narancs ízes-édes „főzővizével” kevertem ki. 
“Sajnos” csak az angol mértékegységekben van meg a recept, amit amúgy nagyon utálok. Az én barátom a mérleg. 
De működött a recept.
A kandírozott narancshoz:
  • 1 csésze cukor
  • 1 csésze víz
  • 3 kardamom összetörve
  • 3 kezeletlen narancs, vékonyra szeletelve
A tortához:
  • 2 tojás
  • 2/3 csésze cukor
  • 1/2 teáskanál só
  • 1/3 csésze plusz 2 evőkanál extra szűz olívaolaj
  • 1 vaníliarúd kikapart magja
  • 5 kardamom 
  • 2 teáskanál narancshéj
  • 2 evőkanál frissen facsart narancslé
  • 1/8 teáskanál szódabikarbóna
  • 1/2 teáskanál sütőpor
  • 3/4 csésze liszt, plusz 2 evőkanál liszt
A narancsokból 3-5 mm-es vékony szeleteket vágtam egy nagyon éles késsel. Egy lapos, széles lábosban összekevertem az 1 csésze cukrot az 1 csésze vízzel, a 3 enyhén zúzott kardamommal, miután felforrt, óvatosan belerakom a szeleteket, majd leveszem a hőfokot közepesre, kb. 15 percig párolom.
A sütőt bekapcsoltam 175 fokra, a 2 tojást a cukorral, sóval habosra kevertem mixerrel. Utána apránként belecsorgattam az olívaolajat keverés közben. Majd mehet bele a vanília, narancshéj, narancslé, porított kardamom (én kávédarálóval szoktam ledarálni). A lisztet a sütőporral és szódabikarbónával külön tálban kevertem össze, majd beleszitáltam a tojásos keverékbe, óvatosan összeforgattam. Eddigre kicsit hűl a narancs is, egy közepes tepsi/(~20 cm-es tortaforma) aljába vágtam sütőpapírt, és bőven kikentem az oldalát olívaolajjal. A narancs szeleteket szépen sorban belehelyeztem, de lehetne mindenféle irányban is.
Nem marad más hátra, mint a tésztát belesimítani, kicsit megrázogatni.
30-35 perc alatt elméletileg készre sül, a szokásos fogpiszkáló próbával szoktam ellenőrizni. Negyedórát hagytam rácsra téve a tepsiben kihűlni.
Na, lehet neki ellenállni!