Cannelloni radicchio e salsiccia. Nem, ez nem egy olasz káromkodás. Egy radicchio-s fogás neve. Hallottam már, de még sosem találkoztunk. Hát, most megtörtént, ugyanis két szépség volt a csomagban. Én mondom, fantasztikus fizimiskája van, egyszerűen gyönyörű.   Első hallásra is egyértelműen talján hangzás, Itáliában nagyon kedvelt a vörös cikória, ahogy magyarul hívják. Enyhén kesernyés ízű, talán ezért sem túl elterjedt a Kárpát-medencében. Karira simán beilleszthetjük a töltött káposzta-halászlé-töltött csirkecomb szentháromság mellé, hátha van olyan vendég, aki kapható az ilyesmire. Bár én most szendvicslázban égek, így egy igazán fura szendvicset kreatívkodtam, kivételesen ezt most nem ollózott receptekből. Totál saját. Ettől még lehet, hogy már létezik, ki tudja.  Egy dolognak néztem utána, hogyan is kell csökkenteni a keserűséget, ugyanis a nullás verzióban túlon túl keserűnek éreztem. Pedig én szeretem ezt a 4. fő ízt. Fura is lenne ennek ellenkezőjét állítani, mikor imádom a gin tonic-ot. Amúgy láttam Fűszereslánynál ehhez való fűszerkeveréket, hogy ez eddig miért is nem jutott eszembe? 
Nos, a vörös cikórát lehet frissen is és sütve/párolva is enni. Én mostanság mindent megsütök, így már vettem is elő a serpenyőt, és szeletet vágtam belőle, gondoltam egyben megsütöm. Hát, nem sikerült. A vékony, külső levelek már-már megégtek, de a torzsa felőli rész éppencsak átmelegedett. Mindegy, mivel nem dobok ki semmit, és úgyis szeretem a nem agyonfőtt, közel sem vajpuha zöldségeket, ebből alkottam meg a szendót. Az állaggal rendben voltam, de nagyon keserű lett! A mindentudó google-ben megtaláltam a módját, hogyan kell csökkenteni ezt az ízt. Ami olyannyira sikerült, hogy el is tűnt 😀 Ecetes-sós vízbe kell áztatni a radicchio-t. Szerintem az idővel lehet mahinálni a kívánt íz eléréséért.
A neve: Édes radicchio lett. Az előzetesen beáztatott kockára vágott vörös cikóriát megpirítottam, kb. 6-7 percet. Ne legyen puhaaaaa nagyon. Aztán jófajta, ízes almaszeleteket is megpirítottam, de csak addig, míg klassz színe nem lett, 1-2 perc. Aztán a kedvenc vadkovászos kenyeremet megkentem vajjal (két szeletet), és megpirítottam először csak a vajas felét. Miután kész, a pirult részre vékonyan kentem naspolyát….. Fordulat! Ismeritek a naspolyát? Nos, aki ismeri, az most ugorjon pár sort. Aki nem, annak elárulom, hogy ez egy méltatlanul keveset használt, és kevésbé ismert gyümölcs. Pedig a zord külsejét, és a macerás feldolgozhatóságát ellensúlyozza a rendkívül magas C-vitamin és vas tartalma, de amit a leginkább bírok benne, hogy télen van a szezonja. Amikor a leggyérebb a friss, szezonális vitaminforrások száma. Igazán ellenálló faféle, ízig-vérig gyógynövény ( a gyümölcse mellett a kérge, magja, levele), és már csak hab a tortán, hogy igen dekoratív dísze lehet a kertnek. 
Tehát megkentem vékonyan naspolyapürével a kenyerszeletek pirult oldalát, erre halmoztam a pirított radicchiót, megsóztam, majd az almaszelet jött, amire kakukkfüvet szórtam, végül szeletelt (bivaly)mozarella, és a megkent felével a másik kenyér. És most jön az, amitől számomra a szendvics új, magasabb dimenzióba emelkedik: a két, összeborított kenyér külső, eddig még nem pirult felét megkenem vajjal, és közepesen forró serpenyőbe teszem. A másik szeletet is megkenem, míg pirul az alja. Többször forgatom, addig sütöm, míg a mozzarella olvadni nem kezd. Így hát!