Nos, évek óta nem használok delikátot, vagy egyéb hasonló darált vagy szárított zöldségkeveréket. És nem, nem csak az összetételük, esetleges mesterséges adalékok miatt, vannak ettől mentes változatok is. És nem is különcködésből. Legfőképpen az zavar, hogy ugyanolyan ízű lesz tőle minden, amibe belerakom. De ez csak az én véleményem, nehogy ezt bárki magára vegye, én soha nem ítélkezek senki főzési szokásai felett. Megteszik ezt mások. Ezért én zöldség alaplevet szoktam készíteni, mindig más összetételben. És a fagyasztóban vár rám különféle adagokban. Tudom, ez most lehet, hogy nagyon flancosan hangzik, de higgyétek el, ha leírom, hogyan készítem, már nem fogjátok ezt gondolni. Sőt, még inkább a hippi vonalat fogom erősíteni.
A tasty oldalán sokszor inspirálódtam évekkel ezelőtt, extra rövid videókban, felgyorsítva mutattak be egy-egy receptet. Ott volt egyszer egy olyan, hogy az alaposan megmosott zöldségek lehámozott héját a csaj egy mélyhűtő zacskóban gyűjtögette. A végére volt abban minden: a petrezselyem zöldjének vastag szára, a vöröshagyma barna héja, a brokkoli fás szára. Nekem ez baromira megtetszett, és azóta én is így csinálom. Főleg a kertemben termett és megbízható helyről vásárolt zöldségek esetén szoktam a külső héját felhasználni.
Minden szempontból zseniális megoldás, hiszen az alapanyag fele nem a kukában landol, mint pl. egy karalábé esetén a többség a levelét azonnal kidobja, jobb esetben valamilyen háziállat megeszi, aztán a hámozásnál megint rengeteg anyag le-, majd kidobásra kerül. Ezek a növényi részek alapos tisztítás után mind-mind ehetők, csak étkezésre alkalmatlanok. 😀 Furán hangzik, nagyjából úgy, mint a tudtam, csak nem sejtettem. Többnyire azért, mert túl fás, vagy túl kemény, vagy csak egyszerűen nem szoktunk belőle csinálni semmit. Mint pl a karalábé levele. Simán megtölthető, vagy apróra vágva a levesbe belefőzhető. A koreai konyha pont ezért olyan izgalmas, mert ők mindent, de tényleg mindent felhasználnak. Ők már feketeövesek, mert a reteklevelet bepácolják, az újhagyma zöld szárát savanyítják, vagy levest főznek belőle, és még sorolhatnánk. A kimcshi-jük is ezen az elven alapszik, ami szerintem fantasztikus. Mint mi, magyarok a disznóból. Kevés olyan nép akad a Földön, aki a sertést a fülétől a farkáig feldolgozza. Nem is értem, hogy a zöldségekkel miért nem teszünk így? Főleg manapság, amikor az élelmiszerpazarlás óriási méreteket ölt, rohadt drága is lett minden, miért dobjuk ki mégis a felét? A mai alaplé a következőkből készült, amiket a fagyasztóban gyűjtögettem: karalábéhéj, karfiol vastag eres levele, brokkoli torzsa, petrezselyemgyökérhéj, zellerhéj, a spárga fás szára, most ebből jó sokat raktam, mert maradt még bőven a tavalyi spárgaszezonból. Aztán egy fél lila sonkahagyma, paprikacsuma, gyömbér, aszalt paradicsom (első próbálkozás a nyáron, de szerintem nem jó fajtából csináltam, mert olyan lett, mint a chips :D), petrezselyemzöld szára, ‘nemhulladék’ zöldségként került bele egy fél sárgarépa, egy marék zöldborsó. Friss zöldfűszerek: zsálya, rozmaring, kakukkfű, ezentúl egy-egy kiskanál rózsabors, feketebors, koriandermag, szerencsendióvirág, 4 szem borókabogyó, 3 babérlevél és természetesen bőven só. A lábost teleöntöttem vízzel, amit nem pótoltam utána. Kb. 1,5 órát közepes hőfokon főztem. A végén egy rendkívül koncentrált, fantasztikus ízű alaplé lett, amit kiadagolok mindenféle dobozkába, aztán mehet a fagyasztóba. Ha nincs hely, akkor dunsztolva befőttes üvegekbe is el lehet tenni. Max 2 dl-s egy doboz, mert ebből elég kevés kell, egy húsos raguhoz, amiben 1 kg a hús, kb. 1 dl alaplevet szoktam rakni. Egy liter gombakrémleveshez kb. 2 dl.
Néha szoktam csípős változatot is csinálni, ha esetleg csípős paprika is kerül a “zerowastezöldséggyűjteményhez”. Mindig más ízű lesz, mindig hozzáadja a készülő fogáshoz azt az izgalmas pluszt, tudjátok, az „i”-re azt a bizonyos pontot. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezért a természetes elixírért nem kellett elmenni az Aldiba.
https://www.facebook.com/share/p/15uAhejDXc/
