Tudom-tudom, nem lehet akármilyen lötyit pálinkának hívni csak úgy, és megannyi feltételnek meg kell felelnie. De amit én zölddió pálinkának hívok és készítek, abban tulajdonképpen tényleg csak pálinka van, nincs más folyadék. Na jó, mézet szoktam belerakni, de az aligha folyadék. Vagy mégis? És zölddió van benne pihentetve a málnáért kapott cseresznyepálinkába (itt is köszi Erzsó!) Vagy éppen ami van. Nos, a rügyből lesz a dió virága áprilisban valamikor, vagyis a barka. Itt máris van egy érdekesség, ugyanis kétféle virága van a drága diónak, női és hím ivarú. Utóbbi hosszúkás és csüngő, a női virág pici kerekded rügy tetején kicsinyke szirmokkal.
Óriási szerencse, hogy a dió egylaki, vagyis van rajta mindkét féle virágból, így nem kell mellé a másik nemből másik példány. Mint a kivinél vagy a szelídgesztenyénél. És méhekre sincs szükség, ugyanis szélbeporzással termékenyülnek meg a virágok. Aztán a diócskából előbb lesz egy meggy nagyságú, majd amikor majdnem eléri a végleges méretét, na, akkor kell leszedni a zölddiópálinkához.
Ez nagyjából két hónap a virágok megjelenésétől számítva. Időjárástól függően június első fele, idén ez egészen június elejére esett. Nagykönyv szerint Szent Péter Pál napig, azaz június 21 körül kell leszedni, de eleinte én ilyenkor már pórul jártam, és kisbalta kellett, hogy a diókat átvágjam, ugyanis már elkezdett belül csontosodni. Így én június első felében már megejtem a diószüretet. Fura különben a fáról leszedése, még meg is sajnáltam kezdetben, hogy milyen kár, a leszedett szemekből már nem lesz csontos héjú dió, de mióta a nyugati dióburokfúrólégy mérhetetlen károkozását kell elviselni, azóta öröm az ilyen szüret, mert ekkor még makkegészségesek a szemek.
Nos, ha még nem felejtettem el, gumikesztyűt húzok, mert már a szedésnél is fog a dió. Aztán megmosom, őket, kettévágom, gyönyörködök egy sort, és rácsodálkozok századjára is a természet felülmúlhatatlan kreativitásra, mert egy kettévágott dió igazi remekmű. Az állagában, színeiben. Szemet gyönyörködtető számomra. Viszonylag kemény, de még könnyen átvágható egy éles késsel. Amint eléri a dióbél helyét a kés, ott azonnal kifolyik belőle az a kesernyés lé (igen, megkóstoltam) De azért egy kocsonyás cucc mégiscsak marad benn.
A fehéres részből lesz a héj, a zöld kopács viszont teljes érésig megmarad, akkor megreped ideális esetben, és fennmaradva a fán kilöki magából az érett diót. Na ilyet évekkel ezelőtt láttam utoljára, mert a fúrólégy miatt a diószezonra csak fekete kopácsokat látni. A következő szezonban tuti rászánom az időt, és készítek zölddió befőttet is, már évek óta készülök, de hatalmas macera, és rengeteg idő.
Nos, a kettévágott diókat nagy, 5 literes üvegbe rakom, és nyakon öntöm a pálinkával, légmentesen lefedem, és világos helyen felejtem.
Kb. 1 hét alatt befeketedik az egész.
Már hagyomány, hogy az év végén, az ünnepek környékén szoktam leszűrni, és megízesíteni. Mint ahogyan ma tettem ezt meg. Én nem szoktam fűszerezni, csak mézet keverek bele, hogy kissé édeskés legyen. Kiváló náthaűző szer lesz így belőle. És tényleg nagyon finom lesz. Bármilyen kerítésszaggató páleszt megjavít.
Már csak 5 hónap, és újra érik a zölddió. 😅
https://www.facebook.com/reel/1137907207888464
