A képen az idei legnagyobb zsályaszüretem, sőt, életem legnagyobb zsályaszürete. Mint már mondottam a levendulasztoriban, ugyanazt elmondhatom a zsályáról is: egyszer majd, a jövőben nemcsak levendulaolajat szeretnék ütni a saját kis olajprésemmel, hanem zsályaolajat is!!!
Egyelőre még csak ~20 tövem van, szerte a portán, így még igen messze vagyok eme álom megvalósításától. Így marad a mikroüzemi feldolgozás. 
– balról felül az első kupacban zsályaszár van, amiből füstölő alapanyag lett
– második kupacban dugványok vannak, szaporítás céljából, amit majd kezdhetek elölről, mert sajnos elfelejtkeztem róla, és odafagyott a befőttes üvegben kint a csap mellett…
– alul az első kupac a teának való levél, másodikból mini szárított zsályacsokrok lesznek, a harmadik pedig fürdővízbe és füstölőhöz való szárított zsálya.
Hogy mi a gyógynövényes füstölő? Spiriknek nem újdonság, akik pedig nem hallottak még róla: szárított gyógynövényekből elkészített köteg, amit meggyújtva lehet összetételtől függően használni, nyáron akár szúnyogűzésre. Akit érdekel, nyugodtan utánanézhet, én sem használtam még, de nem kell gondolni semmiféle boszorkányságra. Az egyik vevőtől hallottam róla, komolyan baromi sokat tanulok így. Vásárolt tőlem szárított levendulavirágot, és kérdezte, hogy nincs-e eladó száraz levendulaág. Amiről lemorzsoltam a virágot. Mondom, dehogynem, ott figyelnek a kamrában, dobozban. Kérdeztem, hogy mire fogja használni, így elenyedtünk beszélgetésbe a füstölők világáról. Bármilyen gyógynövény alkalmas erre, ezért van már nekem otthon szárított citromfű, rozmaring, zsálya, borsmenta, macskamenta, kakukkfű… csak ki kéne próbálnom végre. Lehet, még nem vagyok annyira spiri! 😀
Én egyelőre csak a téli fűszerkoszorúig jutottam, mint harmadik felhasználási mód a fűszer és a tea után. 
Az orvosi zsálya az első fűszernövény, amit ültettem újdonsült kertészként. Kedves kolléganő ajándékozott meg egy csokorral édesanyja kertjéből. Utánanéztem a dugványozás módszerének, és csupán  50 %-os sikerrel ugyan, de gyökeret eresztett 6 aprócska zsályapalánta.Közel ~700 faja ismeretes, dísz- és gyógynövények egyaránt. 
Igazán könnyen termeszthető, szívós növény, ismert betegsége, kártevője nincs, könnyen szaporítható többféle módon, hatalmas bokorrá növekszik, minimum kétszer lehet szüretelni, máskülönben kifut a helyéről. A metszést még gyakorolnom kell, nem vagyok elég bátor, “sajnálom” a növényt! 😀
“Miért is kéne meghalni, ha kertben zsálya nő?” – írja Maria Treben középkori versikét idézve.
Felsorolni is nehéz, mennyi nyavalyát gyógyít ez a fantasztikus növény! Fog- és szájbetegségek, hőhullám, izzadás, láz, pikkelysömör, klimax, légúti és húgyúti betegségek, gyomor- és bélhurut – csakhogy a leggyakoribbakat említsem a Bükki füvesember javaslatai közül.
A magas tujontartalma miatt csak kúraszerűen alkalmazható!
Ezt is lehet télen szüretelni, igaz, akkor friss fűszer mivoltában használatos.
Gyógyhatása virágzás előtt és alatt gyűjtött, szárított levelének van, ekkor a legmagasabb a hatóanyagtartalma.
Fűszerként kiválóan alkalmas nehéz húsételekhez, megkönnyíti emésztésüket.
Az olasz konyha is előszeretettel használja, a leveleket egészben pirítják meg vajon, majd forgatják bele a frissen főtt gnocchit.
A kísérletező kedvű szakácsoknak ajánlom a friss zsályavirágot (május vége-június eleje) 10-15 centis szárával palacsintatésztában kisütni, kevés porcukorral megszórva mennyei csemege!