Tavaly szeptemberben vettem először, teljesen véletlenül bivalyhúst a kosárban. Céges főzőversenyre készültünk, marhapörkölt lett volna a menü. Így a szokásos szerdai napon leadtam a megrendelést néhány kiló marhahúsra. Pénteken az átadási napon szembesültem vele, hogy a rendelt marhahús valójában bivalyhús. Akkor esett le a tantusz, hogy nem történt itt semmi félreértés, ugyanis a beszállítónál, a Virágoskút Biogazdaságban @biocsarda minden héten más marhafélét vágnak a mangalica és a szamár mellett. A “marhahús” megnevezés a webshopban takarhat: magyar tarkát, szürke marhát és bivalyt. Azóta telefonon megkérdezem, hogy a héten éppen mi a soros. Az első kétségbeesés után lázas receptkeresésbe kezdtem. Semmit nem tudtam a bivalyról.
 A Virágoskút nem véletlenül tenyészti, sőt, kis hazánkban egyre több helyen tartják, mert számos, előnyös tulajdonsággal rendelkezik a hagyományos szarvasmarhával szemben. Elsősorban rendkívüli fizikai erejű állat, nem véletlen a “bivalyerős” kifejezés. Másodsorban a géppel nem művelhető, mocsaras, náddal borított területek tisztítására kiválóan alkalmas! Óriási ökológiai jelentőségű volt a betelepítésük többek között Mórahalom mellé, a bivalyrezervátumba. A tómederben kórosan elburjánzott növényzetet (főleg a nád) kitaposták, (imádnak dagonyázni), kilegelték, így a tó vize egyre nagyobb szabad felületen létezhet.         (https://agraragazat.hu/hir/a-bivalytartas-szine-es-fonakja/ )
Harmadsorban kiváló húsa van, még a gyenge takarmányozás ellenére is. A teje 10 % fölötti zsírtartalommal rendelkezik, Olaszországban népszerű, a híres mozzarellájuk bivalytejből készül!
Mikor tudatosult, hogy bivalypörköltöt fogok főzni, elhatároztam, hogy az egész menü bivaly alapanyagokból lesz, így rendeltem bivalytúrót és bivalytejet is a kosárban. Így lett bivalytúrós sztrapacska a köret, és egy szilvás bivalytejes pite a desszert. Szokás szerint túlgondoltam, dupláztam a tétet. 😆 Új hús, új edényben, mindkettő először. Egészen véletlenül 😀 1 hónappal előtte szereztem be konyhám legzseniálisabb, legkülönlegesebb, leg-leg-leg edényét, egy dutch oven-t! Persze erről sem tudtam vajmi keveset sem, azóta már összebarátkoztunk 😀 
A mangalicazsírban piruló bivalycomb darabok fantasztikus illata katarzis élményt nyújtott 😍 Életem első bivaly fogása olasz ihletésű pörkölt volt, amihez előtte a családom örömére bivalyhúslevest is főztem, ezzel az alaplével készült el végül az étel. A tejespite a rummal, szilvával, bivalytejjel is kiválóan megsült ebben az edényben.
Másodjára bivalyszegyet szereztem be szilveszterre. Hosszas kutakodás előzte meg a főzést. Kis hazánkban kevésbé ismert a bivalyhús, a bivalyszegy meg főleg, aztán próbálkoztam a leginkább hasonló marhaszegy receptekkel, de nem egy népszerű húsrész. Ha lehet is kapni, kisebb darabokra vágják. Az USA-ban viszont alap fogás, egyben sütve BBQ módon, különféle smokerekben. Hazánkban is terjedőben van, igazán professzionális szinten művelik egyesek a szegysütést, a szegy a húsimádók Rolls Royce-a.
Így főleg amerikai receptekből informálódtam a szegy sütés csínjairól, nem egy gyors fogás, 7 óra alatt sült meg 120-140 fokon. Mivel először készítettem, így a jó öreg pataki tálamat vettem elő, és a hagyományos sütőt. Nagyon finom lett, bár az állaga még nem az igazi. A fűszerezést illetően az olaszokra hagyatkoztam, ők gyakran esznek bivalyhúst. Így kihagyhatatlan belőle a szárzeller, zsálya és rozmaring. Még jó, hogy utóbbi kettő nő a kertben 😀 😀 (csakhogy ki ne maradjon a kert ebből a posztból sem :D)

A recepteket hamarosan feltöltöm, ígérem!