Nem nyugszok. Ennyire unatkoznék? IGEN. Vagyis most pont nem 😅 Ez nem egyenlő a „nincs semmi dolgom” – mal. Mert van bőven feladat, család-háztartás-munkahely, mint a Bermuda háromszögben, el lehet veszni a végtelenül ismétlődő tennivalók sorában. Kattogok, észrevétlenül kúsznak be inspirációk az agyam kreatív szegletébe, ihletek sorát hesegetem el kapacitás híján. Na, ez most legyőzött. Tavaly őszi a sztori. Megadtam magam, és a nem létező szabadidőmben a szokásos gyümölcsök aszalása mellett új alanyra tettem szert a piacon, vettem 1 kiló Vilmos körtét. Már el is felejtettem, nagyon rég ettem, milyen zamatos! Kevés emlékeim vannak a mátészalkai nagymamámról (őt ismertem egyedül nagyszüleim közül, sajnos 25 éve nincs már), az udvarán állt egy hatalmas körtefa. Amit a Búza téri piacon vettem, teljesen olyan volt, lédús, érett, piros, illatos. És pont szilvaaszalás volt napirenden, így 3 körtét felszeleteltem mellé a tepsibe. Gyönyörű lett! Teljesen „véletlenül” 😅 pinteresten rákerestem. Tortik Annushka ötlete volt eredetileg a színezett, szárított körteszelet. Fantasztikusan néz ki, leginkább torta dekorációként használják fel a szivárvány minden színében. Azonnal receptet akartam! Magyarul legnagyobb meglepetésemre nem találtam, jópár angol leírás közül valósítottam meg egyet. Elsőre nem lett rossz, gyakorolnom kell még jó sokat 😅
