A jostáért már nem kell aggódni, a fizikai törvényeket megcáfoló „panda”, azaz a poszméh, gondoskodik róla. Még ha tudtán kívül is teszi, micsoda remekmű a teste, főleg, mivel városi legenda az a bizonyos “NASA felirat”, miszerint 

“Az aerodinamika törvényei szerint a dongó nem tudna repülni… de a dongó ezt nem tudja, így hát repül tovább”. Az igazság ezzel szemben az, hogy semmiféle ilyen felirat nincs a NASA-ban, a legenda szerint 100 évvel ezelőtt egy francia rovarász és egy mérnök barátja egy vacsora közben elvégeztek néhány gyors számítást a dongó repüléséről. Abból indultak ki, ahogy a repülőgépek repülnek: merev szárnyakkal, állandó légáramlásban. Ezzel ellentétben a dongónak túl nehéz a teste, túl kicsi a szárnya. Akkori tudás szerint nem jöttek rá, amit ma már tudunk, a dongó nem repülőgép, hanem helikopter. 🙃 Rugalmas szárnyait mindenféle irányba mozgatja percenként akár 12 ezerszer. Felfoghatatlan! Felróható továbbá a dongó számlájára, hogy nem szereti a kamerát. A lilahagyma ültetés végső idejét erőst’ befolyásolta, bruttó másfél óra lett a 4 sornyi lilahagyma. 🫣 Tudom-tudom, profibb kertész társaimnak már rééges-rég kihajtott a hagyma, mit csináltam eddig? Hát fotózgattam. Meg medvehagymát szüreteltem. Meg elvetettem a borsót is. Mondjuk azt kissé túltolhattam, talán nem kellett volna benézni a vetőborsó kiszerelését, és ész nélkül beáztatni az egészet, ami fél kg. Meg szomorúan konstatáltam, hogy a rozmaring erdőm teljesen kifagyott. Ahogy Rózi is, a rozmaring fácska, amin egy aprócska ág él még, néhány virággal. Poirot ezzel szemben lehetséges, hogy a macskákra gyanakodna a majdnem pusztulást illetően, mivel kaparófának használják egy ideje. Mintha nem lenne a portán elég alternatíva erre a tevékenységre. De a lényeg, hogy a dongó nem bánt, csak ha veszélyben érzi magát, mondjuk, ha meg akarjuk fogni, de mégis ki akarná ezt tenni? Felbecsülhetetlen a szerepük a beporzásban, tekintve az üzemi hőmérsékletük jóval alacsonyabb a házi méhekénél, akik 15 fok körül veszik fel a szolgálatot, ezzel szemben a dongó már 5 fokon üzemképes. És a fészke sem mindennapi, mert a föld felszínén, háborítatlan, elszáradt növényi halmokba, esetleg kissé a föld alatt, mondjuk egy nem használt kisemlős járatba építik. Mindkettőből van a portánkon, ami nem véletlen. Így lehet igazán “önfenntartó” egy kert, hamisítatlanul természetközeli. (már szándékosan nem használom a bio szót, sajnálatos módon elcsépelt lett, már-már gúnyos jelző)

De akinek rövidre nyírt gyep, és kiporszívózott a kertje, és mindenáron szeretne beporzókat csalogatni, őket rovarhotel készítésére/vásárlására buzdítom.

Majd mesélek legközelebb az ájtatos manó kokonról, mert az is van a kertben, méghozzá a levendulán. 😃