Igazán egyedi fizimiskája van, mint egy batyu, vagy egy könnycsepp, nem is tudom. A színe amolyan szürkéskékesbarnáshalványkékesszürke már ha létezik ez a szín, autófényezőknek tuti van rá szavuk. Mintha egy Grimm mese kertjében termett volna. Ez is lisztes húsú, gesztenyére emlékeztető íze van, igazán zamatos, megskalpolva tölthető bármivel. Igazán elbűvölő, ha a kalapját levéve előbukkan a gőzölgő beletöltött cucc. Akár leves, akár egy gazdag curry. Csináltam már, csak az egy kicsire megnőtt muskotályos tök volt. Azzal ellentétben a blue curinak vékony a héja, könnyen vágható. A vetőmag leírás szerint egyes helyeken ebben tálalják a sütőtök krémlevest. Ebből a tökből egy fotózhatatlan, de annál frankóbb kaját csináltam. Instán láttam meg: sütőpapírra valamilyen zsíros, olvadós sajt, mondjuk cheddar, arra vékonyra szelve a nyers tök átfedésben egymásra rakosgatva, a tetejére egy másféle, szintén zsíros, pirulós sajt. A sütőben ropogósra sütve, aztán kettéhajtva amolyan szendvicsként, telepakolva minden földi jóval. Na, nekünk a kettéhajtás nem igazán sikerült. Így a teteje lett megpakolva 😁
A levelei egyszínűek, nincsen rajta fehér mintázat, nem túl nagyok, a kerítésre fefutva termett nálam, így legalább nincs helyigénye.
Kiválóan tárolható szedés után több hónapig is, ez nagy előny, ha januárban is akarunk sütőtököt enni.
