Bizonyára sokan etettek már kakast, igaz, nem gyakori, de nálunk is előfordul mondjuk évi egyszer. Klasszik boltban aligha beszerezhető, én is eddig úgy jutottam hozzá, hogy vagy a málnáért kaptam cserébe drága Melinda kertészbarátomtól, vagy alkalomadtán vettem a Nyíregyházi Kosárban. Egyszer csak megláttam a face-n, hogy Gyulatanyán van egy óriási baromfiudvar, ahonnan első körben tojást vettem (elég nagyfogyasztók vagyunk), aztán megláttam az oldalán, hogy vannak kakasok is, amelyekből hamarosan kappanok lesznek. Ööööö. Szégyen, nem szégyen fogalmam sem volt eddig, hogy mégis mi egyáltalán a kappan, és miben más a kakastól. Régi szakácskönyvekben gyakran olvastam belőle receptet, de bevallom, azt hittem, valamilyen madárféle. 😀 Hát majdnem. Tulajdonképpen herélt kakas a kappan nagyon leegyszerűsítve. De mint sokminden, ez is jóval bonyolultabb ennél. Kezdjük ott, hogy kinek és miért jutott eszébe egyáltalán kiherélni egy kakast? Elsősorban a kakasok haszonosítása volt a cél. Hiszen egy komplett tyúkudvarban bőven elég egy kakas. Mivel haszon többek között a tojás, amit a kakas nem tud produkálni. Régen egészen furcsa módszerekkel még arra is rá tudták venni a kakast, hogy felnevelje a kiscsibéket, hiszen a herélést követően nyugodttá váltak. A csibenevelésre kiválasztott kappanokat alkoholba mártott kenyérrel etetve berúgatták, majd a csirkéket aláhelyezték. Kijózanodás után elfogadva azokat, nagyon gondos szülővé váltak. Másodsorban teljesen megváltozott a húsuk állaga, íze a sima kakaséhoz képest. A nyugodtabbá vált állat jóval nagyobb zsírtömeget növeszt, ezáltal omlósabb, ízletesebb lesz a húsa.
Ami most az én edényemben landolt, az egy bábakakas. Mondom én, hogy bonyolult téma ez. Ez a fenséges állat (mert szerintem gyönyörű egy kendermagos kakas) ugyan ki lett herélve 3 hónaposan, de nem sikerült maradéktalanul, ezért ugyan nem nemzőképes, de mégsem teljesen hormonmentes. Vagy valami ilyesmi. A lényegen nem változtatott, mert megküzdöttem vele, ugyanis konyhakészre tisztítva több, mint 5 kilót nyomott. Azt se tudtam, hogy hol kezdjek neki a felaprításának, már ekkor látszott, milyen zsíros, mert csúszkált össze-vissza. Természetesen minden porcikája felhasználásra kerül, ezzel is hálát adva az állatnak, hogy életét adta, hogy mi megehessük. 
Nos, pár éve láttam Julie & Julia című nagyon kedves kis filmet, ami mi másról szólna, mint a gasztronómiáról. Valóság alapja annyi, hogy Julia Child híres, amerikai szakács, televíziós személyiség írt egy könyvet telis–tele francia receptekkel, és ebből a szakácskönyvből főz a fiatal blogíró, Julie minden áldott nap. Egyik ilyen étel a coq au vin. Már akkor is nagyon magával ragadt az a recept, ugyanúgy, mint a boeuf bourguignon. Vagy azt nem is csinálta meg Julie? Nah, mindegy is, a lényeg, hogy a héten teljesen rákattantam erre a receptre. Megnéztem pár videót, és végül szokás szerint ötvöztem két receptet, az alap az a Julia Child féle eredeti francia recept, annyi változtattam egy másik receptből véve, hogy én végül marináltam egy éjszakán keresztül a kakas combjait, szárnyait és mellét egy üveg kékfrankosba némi fűszer társaságában (szemes bors, babérlevél, zsálya, kakukkfű, fokhagyma)
Ha jobban belegondolok, aligha hasonlított a végére az egész recept az eredetire 😀 De ez csak a rendelkezésre álló alapanyagok miatt van. Minden helyettesíthető mindennel. Nagyszerű mondat ez. (egy kiváló vegán szakács tollából) Nem mellékesen családkompatibilisnek is kellett lennie, továbbá az eredeti friss gyöngyhagyma helyett salottahagyma, újhagyma, új fokhagyma, vöröshagyma lett. Apropó. Nyíregyházán vagy a környékén lehet-e egyáltalán kapni friss gyöngyhagymát? Mert én még csak savanyítva láttam. Ha tudtok ilyen beszerzési forrást, ne tartsátok magatokban. Vagy vessek a kertbe? Hmm… Ezen még elgondolkozok. Úgyis van már egy pár “különlegesség”, mint például a feketegyökér. Várakozáson felüli, ahogyan kihajtott, a magja, már ha annak lehet nevezni egy centis pálcikát, is egészen különleges. 
Nos, a receptet a pácolással indítottam előző este. Majd a Lidlbe rohanással folytattam reggel, mert természetesen a gombát elfelejtettem megvenni. Ott többnyire szoktam kapni mindig frisset. És akkor megláttam az újkrumplit, így el is dőlt a köret. 
Julia szerint 3 fő összetevője van a coq au vin-nek: a kakas, a vörösbor és a szalonna. Minden ezeken múlik. A vajat már fel sem sorolja, hiszen mindenbe is tesz.
Így hát a szalonna fele mangalica a másik fele guancale volt (ez egy olasz, borsos, szárítva érlelt tokaszalonna). 
Fagyűjtéssel indul a kinti főzés, szerencsére mindig van utánpótlás, a hatalmas diófákról rendszeresen hullik le “önmetszésük” folytán éppen annyi, amennyi a főzéshez elég. Nem beszélve a hatalmas adag málna/szeder/szőlő vesszőkről. És még volt a csicsókaszárból is, ami kiváló gyújtósnak. És a faszénbrikett. Egy 4 órás művelethez nagyjából 20 db elég. 
A szalonna kiolvasztása, majd kiszedése után vaj és 4 babérlevél hozzáadásával a fél kilónyi hagymácskák pirításával indul az étel. Lassú tűz kell, ha mondhatom így, nem kéne megégnie. Amikor már körbepirultak, kiszedtem, vaj pótlásával tettem bele a fél kiló barna csiperkét. Miután ez is körbepirult, kiszedtem, és ekkor tettem bele két fej, apró kockára vágott vöröshagymát, 3 evőkanál fokhagymát. Kis víz hozzáadásával 10 percig pároltam. Ezután erős tűzön köbepirítottam a kakas alkatrészeinek minden oldalát. Mikor már gyönyörűen megsült a bőre, akkor felöntöttem fél liter zöldségalaplével, és a leszűrt páclével. Amiből különben nem sok maradt, mert felszívta a kakas. Bőven sóztam, borsoztam, egy dl sűrű paradicsomlé kellett még bele. Időközben az átforrósodott faszénbrikettel tele raktam az edény tetejét, és lefedve főztem tovább. Párszor fel kellett önteni vízzel. Nagyjából bő egy óra múlva már kivettem a melleket. Aminek a bőrét a gyerek állva megette. Azt a vastag, szaftos, ízes kakasbőrt. Le se ült.. Én meg se mertem szólalni, csak ujjongtam magamban, hogy végre egy újabb dolog, amit megeszik. Most a fényevők szülei minden bizonnyal bólogatnak. 
Még kellett félóra a  többi alkatrésznek, aztán kiszedtem őket, és a szaft tetejéről igykeztem a legtöbb zsírt leszedni. Majd visszatettem vaj formájában. 😀 Kis rizsliszttel sűrítettem. Aztán visszekerültek a pirított hagymák és gombák, majd a hús is. Kevés víz, só, vissza a fedő, és még gyöngyözve 20 perc. 
A köret pedig az egyik igazi kedvencem: egyforma újkrumpli, kicsit a héj ledörzsölve, sós vízben egészben megfőzve. Majd vajon átpirítva, bőven megszórva petrezselyemzölddel. 
Így készült el a kakas egyik fele. De mi legyen a másik felével?