Osztottam is az igét, és évek óta így is csinálom. Február elején el kell vetni mindent. A mindent alatt értem az összes hidegtűrőt: vörös-lila-fokhagyma szentháromságot, a gyökereket, zöldborsót, salátákat, spenótot, sóskát, stb. Ja, ahogy én azt elterveztem, az időjárás áthúzta, úgy, ahogy van. Nemhogy nem volt a pár éve rendre megszokott februári tavasz, de még kifejezetten hideg is volt hetekig, főleg éjjel. Így teljesen esélytelen volt bármit is elvetni. Helyette részt vettem egy fantasztikus zuzmókép készítő workshopon is, amit még a kollégáimtól kaptam egyik búcsúajándékként.
Az esemény előtt a pinterestet bújtam inspiráció gyanánt nem sok sikerrel. Így mindenféle terv nélkül érkeztem. Ott is csak pakolgattam a mohát ide oda, a különböző színű zuzmókat is többféle verzióban, aztán megjelent egy új alapanyag, a fa. Akkor bekattant a mostanság kedvenc fa/életfa szimbólum. Lett, ami lett belőle. Mondjuk tudatalatt így adóztam a másnap kivágott fák előtt. Fakivágás zajlott le a portán, amihez még ágdarálót is kell szereznem, mert ott figyel halomban a darálnivaló. No, nem kell aggódni, egy nagyon beteg cseresznyefa és egy túl közel a házhoz és túl nagyra nőtt tuja ment a portáról. Helyettük már ültettem gyümölcsfákat, vagyis inkább meghagytam azokat, amelyek magról keltek maguktól. Win-win. De már nem bír el a hely több fát. Aztán még beteg is lettem, benyeltem valami láz nélküli, felsőlégúti nyavalyát, amitől fel se tudtam kelni egy hétig, amire lassan egy évtizede nem volt példa. Mivel úgy tűnik, megmaradok, nem megy kárba az a sok megrendelt vetőmag. Erősen aggódtam, már azon agyaltam, kinek is adhatnék belőle. A héten remélhetőleg sikerül bepótolni az elmaradást, ha lehet hinni az előrejelzéseknek, megszűnnek az erős éjszakai fagyok. Nagyobb fokozatba kapcsoltam, így idén rengeteget újítottam, terveztem (elméletben) Aztán meglátjuk, mi valósul meg belőle. Ahhoz, hogy minden talpalatnyi földet a portán művelés alá vonjak, pontos, méretarányos (hellyel-közel) térképet rajzoltam az egyes parcellákról fényviszonyokra tekintettel. Aztán azon kaptam magam, hogy a gyerek pasztellkrétáját és színesceruzáit használom, színezek, rajzolok fejvesztve, kimaszkoltam a februári kreatívkodást maximálisan. Innen tudtam, hogy a dögrovást legyőztem, jöhet a tavasz!