A nyárban az egyik legjobb dolog a gyümölcsdömping. Gondos, évezredek alatt tökéletesített mestermunka, a nyár esszenciája minden egyes gyümölcsszem. Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy a márciusban még csak egy élettelennek tűnő, csupasz faágon tavasszal nő egy virág, amit meglátogat egy vadméh, aki amúgy csak enni jött, és teljesen tudattalanul a sejhajára tapadt virágporral megtermékenyíti a virágot, amiből ha az időjárás is úgy akarja, először csak egy gombostűfejnyi zöld bogyócska lesz, ami csak addig hízik, mint a többiek. Honnan tudja, mekkorára nőjön? Honnan tudja, mikor kell színesednie? Bezzeg a cseresznyelégy pontosan tudja, mikor ébredjen fel a talajból, mert éppen akkor teszi, amikor a cserkó sárgulni kezd. Különben is, miért létezik a cseresznyelégy? Szidjuk, mert ugyan, kinek van undora kukacos cseresznyét enni, de lehet, hogy ő volt előbb, és mi csak később álltunk be a sorba? Nos, erre sejtem a választ, na jó, utánaolvastam, és igen, ő volt előbb, sőt, együtt fejlődtek teljes szimbiózisban. Na de mégis mi az értelme a létezésének? Mert az az oly érzékeny, és sérülékeny ökoszisztéma szerves része. Éppen akkor kel ki és fejlődik, amikor a madarak fiókát nevelnek. Win-win. Nekik. Vagy nekünk is? Nos, azt hiszem, erre a válasz összetettebb, mint amit ez a felület megenged. A lényeg, hogy az ámulatom soha nem múlik, ha a természet alkotásait szemlélem, hiszen egy szem gyümölcsben benne van a végtelen múlt genetikailag kódolva, a jelen, és a remény a jövőre, hiszen minden gyümölcs hordoz magot, amivel sokszorosíthatja önmagát. Basszus, minden a lehető legpontosabban meg van tervezve! Teljes összhangban a többi szereplővel. Amikor leszakítasz egy szem érett szedret konkrétan az anyatermészet legmagasabb rezgésű, élő és tiszta energiáját veszed magadhoz.