Bőven akad fűszernövény, aminek meg se kottyant az idei száraz nyár, és az én sértődöttségem, ugyanis megharagudtam a kertre. Név szerint: rozmaring, orvosi zsálya, borsmenta, marokkói menta, citromfű, oregánó, izsóp, a kakukkfüvek közül a kúszó fajta, de a legleg a kerti macskamenta. Folyamatosan virágzik! Még most is, így október végéhez közeledve. Ami nem bírta, persze még kihajthat tavasszal: kerti és mezei kakukkfű, majoránna, koriander, mondjuk ő magot hozott, már ami kikelt, de a zöld levélnek nyoma sem volt. Még szerencse, hogy tavaly bőven raktam el a fagyóba. A borágó és a snidling se bírta sokáig, a macskagyökér és az apróbojtorján is szenvedett. Nem ismétlem magam, korábban már mindegyikről írtam, mint kertlakó, így most jöjjön tányérra valóként. Nem mindennapi húshoz igazán illenek az aromás zöldfűszerek, kár, hogy a magyar konyhában a használatuk hogy kikopott.Generációk nőttek fel úgy, hogy a magyar konyha egyenlő a paprika-bors-fokhagyma szentháromságával, és amelyik recept írt egy kis kakukkfüvet, vagy rozmaringot, az már flancolós egzotikumnak számított, és sokszor számít annak ma is. A miértekről hosszan lehetne értekezni, talán majd egyszer. Én rajongom a fűszerekért, többször próbáltam már megszámolni, hányféle van itthon, mindig kudarcba fulladtam, legyen elég, hogy a konyhám tervezésének nulladik lépése a fűszerfal volt. 🫣 És hát a kert is bővelkedik mindenféle ződben, amit rá lehet szórni bármire.
A zöldfűszerek a bivalyhúshoz szerintem elengedhetetlenek. Különös módon ősszel jut eszembe a bivaly a menü tervezéskor. Idén sem volt ez szándékos, és a naptárba se írtam be az októberi check listára: “Bivalyhúst venni” Első találkozásunk is őszre esett 5 éve, igaz, totális véletlennek köszönhetően sikerült beszereznem egy főzőversenyre marhahús helyett. De erről már meséltem. https://findzsa.hu/2023/11/02/are-you-sabotaging-your-creativity/
A jól bevált bio beszerzési forrástól, a Virágoskúttól vettem ezúttal darált hús formájában. A porta hőmérséklete is végre -végre nekem való, számomra ilyenkor indul a füst-terápia, mert a tikkasztó hőségben az utolsó, amihez kedvem van, az a szabadtűzi főzőcske. Ritka alkalmak egyike, hogy nem a több tonnás holland sütőmben készült el ez a fanszi fogás, hanem álnevén: R2D2-n. Igen, valóban érdekes, hogy így neveztem el a grillt, tekintve, hogy több évtizede állom a szüntelen nyomást a vérbeli Star Wars rajongó kis családomtól, még mindig nem. Nem. Ellenkező érzésekkel vagyok a faszénen készülő ételek iránt, a füst íze, a grillrács nyoma számomra hihetetlen ínycsiklandó. Mindezek mentén készült ez a bivalynyárs.
fél kg darált bivalyhús
1 közepes répa, alma, vöröshagyma lereszelve
2 gerezd fokhagyma
7-8 zsálya levél
6 cm-es rozmaringág levelei
1 teáskanál morzsolt kakukkfű
1 teáskanál méz
só, őrölt bors
A göngyöléshez 4 kisebb cukkini vékonyra szelve, előre besózva.
Alaposan összemasszíroztam a húst a sóval, borssal, mézzel, a lereszelt répával, almával, vörös- és fokhagymával, és az apróra vágott zöldfűszerekkel. A besózott cukkinikről leitatom egy papírtörlővel a nedvességet, így hajlítható lesz, és be tudom göngyölni a bivalyos miújságot. Egymás utánban felfűztem a fém nyársakra, és amikor már izzadtak a faszenek R2D2-ban, a fedél alá raktam először. Időnként rájuk néztem, megforgattam őket, és megvártam, amíg a cukkini szépen megpirul, a bivalyhús pedig teljesen átsül. Azt hiszem, ideje kibékülnöm a kerttel, mert ami az aszályt ÉS a kertészduzzogást is túléli, nem kérdés, ki áll nyerésre így október végén.
