Tulajdonképpen kezdettől fogva etetjük a vadmadarakat, ahogy kiköltöztünk. Eleinte nagyon kevesen jöttek, egy-egy veréb, de nem igazán fogyott a madáreleség. Következő évben már jóval többen jöttek, odáig fajult, hogy azóta is egy-egy szezonban 4 zsák (25 kg) madáreleség fogyott, és számtalan cinkegolyó. Tavalyig a nyári konyha előtt volt az etető, egy kiszáradt barackfára akasztva. Valaha élt még az a barackfa, de annyira odaszoktak a madárkák, hogy nem volt szívem kivágni, így maradt ráakasztva az etető. Verebek mellett megfordult a szokásos csapat,  gerlék, szarkák, ritkán rigó és zöldike, egy-két kékcinke. Egyszer láttam lecsapni egy vércsét is. 
Az idén költözött a konyha a nyáriból a ház végébe, így átkerült a madáretetés helyszíne a nagy diófa melletti kis diófára. Az idei szezont a széncinegék kezdték meg sosem látott létszámban! Én csak lestem ki az ablakon, és nem hittem a szememnek, mennyien vannak! Vérbeli akrobaták, ahogy lógnak fejjel lefelé mindenhonnan. A fizimiskájuk fantasztikus. Mint egy álarcos, fejkendős szakállas bandita. 
Jóval kisebb létszámban látogat el hozzánk a kékcinege is. A legtöbb kétségtelenül a veréb. Én kedvelem a verebeket is, tudom, sokan nem szeretik. Több “madaras” oldalt követek (Madártani Egyesület, Vadmadárkórház, Hortobágyi Madárkórház, Madárles, Madárfotózás ), és egyszer valamelyiken döbbenten láttam egy cikket, hogy rengetegen érdeklődnek verébmentes etető iránt. Sőt, már kitöltve eme borzalmas piaci rést, lehet is vásárolni! Mert a madár”barát”szeretné etetni a madarakat, kivéve a verebet. Lehet, nem tudják, hogy Nyugat-Európa egyes helyein teljesen eltűnt, ami köszönhető a veréb rendkívül rossz marketingjének is, ami csak a madárfaj beható ismerethiányának köszönhető. Hazánkban az állományuk nagyon lassan, de csökken sajnos, itthon is közutálatnak “örvendenek”. És az is lehet, hogy azt sem tudják, hogy a mezei veréb hasznos rovarpusztító, ősztől tavaszig pedig rengeteg gyommagot fogyaszt. Már csak hab a tortán, hogy Magyarországon védett madárnak számít, 25 ezer forint a természetvédelmi értéke. És most jöjjön pár, remélhetőleg meggyőző érv a verebek mellett:
1. Rékási József ornitológus megfigyelése: a verébszülők a fiókáik részére óránként 57 amerikai szövőlepkét vittek a fészekhez (amely kártevő ellen hagyományos módszerekkel is rendkívül nehéz védekezni)
2. tévhit, hogy a veréb agresszív viselkedése elűzi a többi madarat az etetőről: a madárfajok más és más táplálkozási stratégiával rendelkeznek: a verebek „helyben fogyasztják” az eleséget, míg a cinegék „elvitelre” kérik. Tehát abszolút nem elüldözésről van szó. A cinege nem egy bátortalan madár.
3. a veréb szemetel, kidobálja az értékes magokat az etetőből: félreértett jelenség ez is: mivel az etetőn csapatostul táplálkozik, az erős, kúpos csőrével próbál hozzájutni a magbélhez. A művelet során természetes, hogy kisebb darabkák lepotyognak, ami nélkülözhetetlen a maghántoláshoz szükséges csőr hiányában a kisebb madaraknak. Hiszen ők így könnyen felcsipegethetik.
A történelem évszázadai során sokszor kiáltották ki üldözendő kártevőnek a verebet, még fizettek is a leölésükért, aztán hatalmas károk árán ugyan, de mindig kiderült, hogy baromság. Oldalakat lehetne teleírni, bővelkednek az agro témájú oldalak, hogy soha nem látott fontosságú minden madár védelme.
No de visszatérve a mi madáretetőnkhöz: néhány napja megjelentek a fantasztikus rigók is, aztán jár hozzánk 3 szajkó, egy fakopáncs, és az eddigi, általunk látott legkülönlegesebb madárka, a vörösbegy. Ő nem ment az etetőre, hanem a szeder mérhetetlenül megnőtt vesszőiről repült a levendulabokrokra. Csak egy pár pillanat volt, remélem, még visszatér. 
A permakultúrás kertben elengedhetetlen a madarak jelenléte. Ami idén odáig fajult, hogy kertésztársaim lettek. Eddig is hoztak ezt-azt, ami aztán kikelt, idén viszont tele lett napraforgóval a porta. Azzal az óriásra növő napraforgóval. Én voltam olyan rendes, (vagy éppen rendetlen), hogy mindet meghagytam, nem kapáltam ki. Gyönyörű, hatalmas tányérokat növesztettek, amit le sem kellett szüretelnem, ugyanis el is fogyasztották. 
“Főztek” magukra! 😀 
Számtalanszor próbáltam őket levideózni, lefotózni, de nem lett eredményes. a kép így karikor stílszerűen a szépséges ezüstfenyőnkkel a háttérben egy félig tele tányér.