Fantasztikus látni, hogyan válik egy gyomirtózott, ásózott, teljesen természetellenes kertből egy igazi valódi permakultúra 8 év alatt. 
Megérkezett az a lakó is, akire már nagyon vártam, bár valószínű a szomszédasszonnyal osztozunk rajta, mert hol náluk héderezik, hol náluk. Férj elnevezte Sün Balázsnak, persze a neméről fogalmunk sincs. Első alkalommal nemes egyszerűséggel belefeküdt Rumli táljába, amiben a száraz kutyatáp van neki tálalva. Természetesen a bölcs Runci kis szaglászást követően békén hagyta, hisz jöttek a “kutyafelhőből” az adatok a szagminta után: őt nem lehet megenni egyrészt a tüskék miatt, másrészt mert a gazdi érthetetlen okokból rajong érte. Első találkozásukkor még süldő kutya volt, és hangos ugatással jelezte a betolakodót a portán, feküdve mellette, hogy vajon mikor nyílik szét a tüske gombóc, és ki le lehetne vadászni. Mert akkor bizony ő támadni fog, ha már félig schnauzer. Nem így történt, a süni nem adta fel, és mi is elmagyaráztuk neki, hogy ez a jószág barát, nem bántjuk. A bölcs Runci megértette. 
Így történhetett, hogy nemhogy eltűrte, de még a kedvenc kajája megdézsmálása sem adott okot támadásra. Rendszeres esti vendég lett a süniből, hol a levendulák között bújik meg, hol Rózi alatt. A szépséges Rózi.  A nőnapi szerzeményem, egy karcsúra metszett rozmaringfa. Igaz, a konyhába szántam, de hamar beláttam, hogy nem neki való a bentlét. Sárgult szerencsétlen, hullottak a “tűlevelei”, elszaporodott rajta a levéltetű, így megszántam, kiültettem. Hisz ő olyan, mint a levendula. Nem szabad dédelgetni, óvni, védeni, neki szüksége van az évszakokra, a természetes ciklusra, hőmérsékletváltozásra, napra, fagyra, hóra. Nem kellett két hét, úgy magához tért, jelentős mennyiségű új hajat is növesztett. 
A másik bagázs a „takarító brigád” akik rendszeres vendégek. Általában 2-3 tagjuk jár be hihetetlen stratégiával, de egyszer történt, hogy legalább 21 szarkát számoltam, mire le akartam őket fényképezni, megléptek. Minden neszre figyelnek. Ők a macskák után takarítanak: a tetemek többségét elviszik, amit a macska csak hobbiból vadászott le. De mindenféle kártevőt is szívesen fogyaszt. A dióra is rámegy, de a kint hagyott cukkinit is megcsipkedik a szajkóval együtt, aki szintén idén jelent meg először. Mindkettőnek imádnivaló ruhája van! A szarka szerintem a legelegánsabb madarak közé tartozva frakkot visel, a szajkóban egy kortárs művész veszett, aki a kordbársony barna zakója alól kilógó világoskék-fekete csíkos ingben filozofálgat egy romkocsmában a klímaváltozásról. Tudom, hogy dúvad a szarka, és a szajkó sem tartozik a kedvelt madarak közé, sokak szerint kárt csinálnak, fészket rabolnak, irtani kell őket. Mindkét faj táplálékának nagy része kártevőkből áll. Nagy különbség, hogy a szarka jóval dörzsöltebb, mint a szajkó. Utóbbi ugyanis hiába összegyűjti titkos rejtekhelyére a télirevaló főleg makkokból álló éléskamráját, sok esetben már nem találja meg, amikor szüksége lenne rá. Így válik az erdészek kollégájává, hiszen az otthagyott magok kikelhetnek. 
Nem értek egyet az ilyesféle megbélyegzéssel, minden egyes élőlény egy rendkívül sérülékeny egyensúly részei, ami a természet – spririknek a Földanya – gondos munkájának eredménye. Ha elkezdjük a lánc egyik elemét elpusztítani, akkor annak beláthatatlan, tragikus esetben visszafordíthatatlan eredményei lesznek. Lásd Kínában a verebek kiirtása. Még ma is szenvednek az 1958-ban hozott döntés miatt: felfoghatatlan mennyiségű madarat pusztítottak el, melynek az lett a következménye, hogy a veréb táplálékául szolgáló kártevők felemésztették a gabonát, ami miatt elkezdték irtani a verebet. Mert azt gondolták, a veréb megeszi az ember elől a búzát. 
Ugyanezt gondolom a szúnyog vegyszeres irtásáról is, ha minden szúnyogot kiirtunk, nem lesz mit ennie a fecskének, egyre kevesebb lesz belőlük, és lassan el is tűnik. Ha minden rágcsálót ész nélkül méreggel kiirtunk, nem lesz tápláléka a ragadozó madaraknak.  De nagyon elkanyarodtam Sün Balázstól. Mivel talajforgatás nélkül él a portánk, ezért fordulhatott az elő, hogy ő rendszeresen visszatér, és még az is lehet, hogy a diófa alatt hagyott falevél kupac alatt fogja átaludni a telet. Ezt nem tehetné meg, ha összegyűjteném a falevelet, és elégetném mondjuk, mert sokan ezt szokták tenni, hiába tilos. Értetlenül szoktam állni a műanyag (!) zsákban való falevél összegyűjtés előtt is, főleg akinek hatalmas kertje van. Aztán meg elmegy vásárolni virágföldet, tápanyagot, egyebeket. Pedig neki is lehetne saját ingyen, csupán néhány hónap alatt! Komposztálás a kulcsszó. Tudom-tudom, most sokan felhorkannak, hogy dehogy kell nekik patkánycsalétek, hiszen az a hír járja, a rágcsálók imádják a komposzthalmokat. Szeretném eloszlatni ezt a tévhitet. A helytelenül használt komposztáló vonzza a patkányokat, pár praktikával megelőzhető, hogy rágcsálók menedékévé váljon a növényi hulladék emésztő. 
A legrégebbi, kezdetektől velünk élő lakótársaink az énekesmadarak. Idén először kertésztársaimmá váltak! Ők is veteményeztek. De erről majd egy másik bejegyzésben 🙂