Történt egyszer, sok-sok éve, hogy megláttam a sertésnyelvet a hentesnél, és eszembe jutott a nyelveleves, vagy mint később kiderült, inkább savanyú levesként ismeri a többség. Úgy emlékeztem, hogy az nekem ízlett… Így hát lázas recept keresésbe kezdtem, majd egy jónak tűnő receptnek láttam neki.
Igen-igen erős illatok terjengtek a konyhában, és akkor már tudtam, ezt én nem biztos, hogy nem fogom szeretni. Amikor a habarás jött, szilárd meggyőződésemmé vált, hogy eltoltam valamit a főzés során, ami nem először és nem is utoljára fordulna elő. Már nem volt mit tenni, kész lett az étel, és csak kerülgettem, hogy most mi a bánatot csináljak azzal a lábas furcsa ízű, és még furcsább illatú levessel. Miki kóstolás után közölte, hogy nem tudja, miről beszélek, mert ez a sárkányleves isteni, bármiből is van. Igen ő nevezte el sárkánylevesnek, egy csomó kajának ad nagyon kreatív neveket: ‘benne’ krumpli, ‘b’ kenyér, stb… Hogy miért meséltem ezt most el nektek? Mert az alábbi recept szégyenteljesen egyszerű, és túl unalmas leírva, viszont az íze igazán fiús, telt, zamatos, kelbimbó rajongóknak kötelező. Ez mondjuk erős, mert vélhetően még a céklától is népszerűtlenebb a bimbóskel, ki hogy hívja. Én szeretem, a növény maga is fantasztikus, egyedülálló fizimiskával, igazi téli vitaminbomba, és azon kevés zöldségek közé tartozik, aminek télen van a szezonja.
Sült kelbimbó krémleves
40 dkg kelbimbó
2 evőkanál olívaolaj
szerecsendió
1 kávéskanál nádcukor
só
3-4 dl zöldség alaplé
Már unásig ismételt kezdéssel jövök, mi mást csinálnék? Megsütöm a félbevágott kelbimbót. Mikro adagokat szoktam csinálni, így ez az adag nem volt több, mint 40 dkg. Kis tepsi/edény, kis alaplé, a kelbimbókat a vágott felükkel felfelé teszem a tepsibe. Megszórom nádcukorral, megsózom (függ attól, hogy az alaplé sós-e) reszelek rá szerencsendiót, mehet rá bőven, de azért ne túl sok. Fóliával letakarva 15 perc alatt a sütőben megpuhul, jó, mondjuk azért függ, hogy mekkorák a bimbók. Aztán levéve a fóliát, megfordítom a kelbimbókat, és még sütöm 5 percig. Ha elfogyott alatta a lé, egy keveset öntök alá.
Mehet is olyan edénybe, amiben károk nélkül lehet pürésíteni, és nem lesz még a plafon is foszöld, ha valamit bénázunk a mixerrel. Ami nem velem történt, csak meséltek. Mehet bele annyi alaplé, amilyen sűrűre szeretnék. Ha fogyasztásig állni fog a leves, fog sűrűsödni, ennek fényében érdemes a zöldség alaplevet adagolni.
Na most a díszítés megintcsak kedvfüggő, ha nem tettünk félre a sült kelbimbóból, mert elfelejtettétek, ahogy én is, akkor lehet sütni ismét, és szerintem a petrezselyemzöld mindenféle furcsa színű levest ehetőnek mutat. 😀
