A porta idén inspiráció nélkül hagyott, nem termett benne semmi, ezért sem írtam már egy ideje. Na jó, kicsit túloztam, a teljes igazság az, hogy amit én ültettem, vetettem idén, abból nem a tervek szerinti termés lett. Hát jó, bevallom, a korábbi energiák töredékét fektettem bele idén, aminek 2 oka van: május óta SEMMI eső nem esett, és a szünet nélküli tikkasztó hőség. Hiába a csepegtető rendszer, a mulcsozás, a hőség kiütött, nagyjából július középig bírtam, akkor úgy döntöttem, nem locsolok többé. Hogy miért adtam fel? Realista és rendkívül praktikus elvek mentén a szentimentalizmust sutba dobva tettem mérlegre a lehetséges nyereséget és a befektetett energiát. Az elmémben a balansz magasan a feladásra mutatott, bármennyire is nehezemre esett bevallani, nem volt már meg a mindent elsöprő örömöm a kertben. Szomorú, nem igaz? De aztán végre jött egy kis lehűlés a napokban, és az én felfőtt agyam is felfrissült, és kárszakértőként néztem végig a felperzselt portát. Itt jött a meglepetés, mert a kárszemle végére a némi szégyennel megfűszerezett megdöbbenéssel szedtem le egy nagy tál szőlőt. Mondjuk nem az a nagyszemű, vékonyhéjú, magnélküli fajta, mert ennek a szeme kicsi, a héja vastag, a magja sok, az igazi túlélő piros delavári szőlő. Édes, mint a méz, tömör, direkttermő szőlőfajta. Mit jelent a direkttermő? Legegyszerűbben: mindent túlél gondoskodás nélkül. Egyrészt a saját gyökerén él, azaz nem kell ráoltani egyéb más szőlőtőkére, ha ledugsz egy ágat a földbe, az gyökeret ereszt, és „direkt” (közvetlenül) a saját lábán megél. Másrészt immunis a betegségek, többek között a rettegett filoxéra ellen.  A 19. század végén egy Amerikából behurcolt gyökértetű, a filoxéra tarolt le szinte minden európai szőlőt. Kipusztult a kontinens ültetvényeinek a döntő többsége. A borászok rájöttek, hogy az amerikai vadkertekből származó szőlőfajták immunisak erre a gyökértetűre, mert együtt fejlődtek ki vele az evolúció során. Az észak-amerikai kontinensről jön a betegség, aztán az ellenszer is.  Hát nem ironikus? Gondolnánk először. Az igazság azonban az, hogy az anyatermészet mérnöki pontossággal minden apró részletet kidolgozott. Csak aztán jött az ember, feltalálta a gőzhajót, megállíthatatlanul jött-ment, az európai botanikusok, kertészek szomjaztak az ismeretlen fajták megismerésére, és az amerikai szőlőtőkékkel együtt jött a tetű is. Az európai szőlőfajták gyökérzete nem tudott ellenállni a kártevőnek, pedig a gazdák még földbe ásott varanggyal is próbálkoztak, hátha megeszi a tetveket. Egész Európa szőlőültetvényei szinte eltűntek, Magyarországon a történelmi borvidék mintegy 30 év alatt pusztult el szinte teljesen az 1900-as évek elejére. De meglett a megoldás: az ellenálló gyökérre rá kell oltani a nemes szőlőt. Szerintetek van magyar vonatkozás? Hát persze, hogy van, mai napig a világ szőlőültetvényeinek jelentős része Teleki-féle magyar gyökereken nyugszik. Teleki Zsigmondnak köszönhető, hogy meszes talajon is életképes legyen a beoltott szőlőtőke, ugyanis az eredeti amerikai vadszőlő savanyú talajon él. Azét a filoxéra vésznek is van pozitív hozadéka, ugyanis ha nincs tetű, a magyarok (és a csehek, osztrákok, franciák) valószínűleg még ma is szinte kizárólag bort innának. A budai borvidék megsemmisülése miatt az addig alap”élelmiszernek” számító vörösbor hiánycikk lett a fővárosban, kellett egy másik alkoholtartalmú ital, és hol máshol, mint Kőbánya alatt – mily meglepő – hatalmas, hűvős pincerendszer húzódott, ami tökéletes helyszíne a sörgyártásnak. A nagyfalusiak rászoktak a sörre. Egy tetű miatt. Azt hiszem, ez a jövő záloga: olyan növényeket kell gondozni, amik bírják. Nem lesz már hűvösebb, nem lesz több csapadék, és nem locsolhatunk éjjel-nappal. A kárszemle szerencsére nem ért itt véget, a szőlőn kívül még számos növényem köszöni, jól van. Bemutatom őket is. Úgy tűnik, a siker kulcsát ott találnom, ahol a legkevesebb közöm van. Spiri lecke az elengedésről: ahogy elengedtem a locsolót, az egóm háttérbe szorult, és az természet átvette az irányítást. A szőlő szimbolizálja azt az ősi, életerőt, amire nekünk, semmiféle befolyásunk nincs, bármennyire akarjuk. Az Univerzum tudja, hogy kell (túl)élni.