Pont, mint Gombóc Artúr meséjében, mindegy hogy lapos, sárga, vörös, fehér, őszi, kopasz, szőrös, magvaváló, mandulaízű, csak barack legyen. Minden porcikájában a nyarat idézi számomra. A lapos barackot ismertem meg legkésőbb, sajnálatra méltónak tartottam mindig a zöldségesnél. Mintha ráült volna valaki. Vagy a növénynemesítők borozásba fulladt mítingjük eredménye. Azt gondoltam, a természet csúnya tréfája, pont, mint a pörölycápa. De megkövetem magam, mert a laposbarack ízig-vérig a természet műve olyannyira, hogy egy véletlen genetikai mutáció eredményeként alakult ki sok-sok évezreddel ezelőtt.

A vérbarack is ilyen, egyes pomológusok szerint a legősibb barackfajták egyike. A kecskeméti vérbarack hungarikum is, mint a gönci barack, és a barackpálinka. Na, ez nem került a következő levesbe, csak barack, többféle, ugyanúgy a grillen sültek meg, mint az alma. Volt itt lapos és kajszi. A közepébe meg egy nektarint sütöttem meg serpenyőben. Ami amúgy nem a szilva és őszibarack házasításából született, ahogyan azt sokan hiszik, csupán a természet tréfája (vagy éppen szándékos?) genetikai mutáció eredménye. Különben régen boszorkányságnak hitt szitu is előfordulhat, hogy egy (szőrös) őszibarack fán megjelenik csak nektarint termő ág is a semmiből. Na ez a “semmi” roppant érdekes. A Gaia-elmélet éppen ezt támasztja alá. 

Mi késztette az anyatermészetet arra, hogy a szőrös őszibarackból nektarint csináljon? Csak nem a jövőbe látott, hogy lesz majd az emberek közt olyan aki nem szereti a szőröset? Tulajdonképpen logikus, hiszen az ember azt termeszti, ami ízlik neki. Gondozza, nemesíti, szaporítja. Talán a csicsókának pont ez az életben maradás kulcsa, kevesen szeretik értéktelennek tartják, ezért gondozás nélkül is megterem. Még a szüretelést és a tárolást is megspórolja nekünk, mert egészen tavaszig igény szerint felszedhető a földből. Spirituális értelemben a csicsóka pontosan tudta, hogy lesz idő, amikor a Földön tömegesen jelennek meg a cukorbeteg emberek. Így virágkorát élheti jelenleg, mert ismét kezd értékesnek számítani. Magas inulin tartalma miatt a cukorbetegek is fogyaszthatják ezt a gyógynövénynek is minősülő zöldségfélét. 

Na de a barack, ő nem adja könnyen magát, főleg itt a Kárpát-medencében a tavaszi fagyok rendre lesújtanak, ez is megér egy filozófiai elmélkedést, de erről majd később. Egyszer talán. 

Ennyi szöveg után végre jöjjön a recept: 

8 darab barack, az a jó ha többféle 

kevés reszelt tonkabab 

nádcukor 

1 ek citromlé

 

A karamellizált barackhoz:

2 evőkanál vaj

3 evőkanál nádcukor 

 

Az izzó faszénen a kettévágott barackok mindkét oldalát megsütöm, néhány perc az egész. Reszelek bele egy kevés tonkababot, tényleg kevés kell, erős aromájú, de fantasztikus ízt ad, a füstös aromával együtt igazi ízorgia.

Turmixolás után kevés cukrot raktam bele, barackfüggő, mennyire édes. Vízzel hígítottam kicsit. Serpenyőben a megolvasztott vajon a félbevágott nektarint lassan elkezdem sütni, közben hozzádom a cukrot, addig sütöm alacsonyabb hőfokon, amíg fenséges karamell réteg nem borítja a barack belső felét. Tálalásnál tökmag és annak olaja került most sorra, de lehet valami fehér is, kókusz chips, vagy mandula szelet. Ki kell használni a barack szezont, olyan, mint a tiszavirágzás. Néhány hét, és már csak a befőttek, lekvárok és a fagyasztó őrzi a barack minden zamatát. Addig is tökmindegy, hogy lapos vagy kopasz, csak jó dolog készülhet belőle, Még ha egy tányér leves is, így a grillszezon kellős közepén.