A gyerek jóideje youtube/tiktok főzős videókból inspirálódik, ami kifejezetten javítja az evéshez való hozzáállását, ennek én baromira örülök. A legutolsó ilyen kaja a scoopa szendvics. Van egy Fred nevű muksó, aki többek között rajzfilmekben elkészített ételeket főz meg. Persze nem olyan rajzfilmesen, és nem is pontosan ugyanazt, ötlet szinten indítja be a saját receptjét. Egy ősrégi Super Mario epizódból mutatott részletben lágyra sütött tükörtojással indítanak, amit egy szendvicsbe pakolnak, rá virsli, grillezett zöldpaprikaszósz, amit aztán Fred sült sajtkarikákkal koronáz meg. Pont volt minden hozzá,
így megcsináltuk, tényleg klassz lett, és végre egy újabb zöldség is bekerült a repertoárba, mégha csak mikrogrammnyi adagban. Az már csak hab a tortán, hogy a kertből szedtem. Mondjuk ez a tény érdekelte legkevésbé a gyereket. Kicsit tartottam tőle, hogy a grillezett zöld paprika szószt én fogom végül megenni, így csak nagyon kicsit csináltam, csupán egy közepes méretűből. Ezzel is indítottunk, felforrósított serpenyőben az egész zöldpaprikát (kaliforniai féle, a lényeg, hogy vastag húsa legyen) körbe pirítottam, már-már meg kell égetni, de csak éppenhogy. Nyilván menőbb és gurmébb lenne faszénen, ezúttal nem vetemedettem ilyen galádságra. Közben a nemrég felfedezett cheddar sajtos virslit felszeleteltem, és a paprika mellett megpirítottam. Aztán a helyére ütöttem két tojást, mondjuk ez rossz ötlet volt, mert így a külseje majdnem ropogós lett, mert elég forró volt a serpenyő a paprika miatt, de egy gyors fordítással mentettem a menthetőt, kb fél perc sütéssel a sárgája folyós maradt. Aztán jöhetett a trappista sajtszelet, mondjuk most visszagondolva igazán elővehettem volna a cheddart, az is klasszul ropogósra süthető. Na, ebből is két szelet került a szendóba. Közben a paprika megsült, egy műanyag dobozba lezárva bele kell rakni, hogy jól átpuhuljon, de nem most. Most a gyorsaság számított, így botmixerrel megküldtem néhány sült fokhagymagerezddel. Nyilván lehet frissel is, de én most azt használtam fel a hűtőből, ami van, és a leggyorsabb. Mivel utálok fokhagymát pucolni, termelőtől vett, tisztított fokhagymát ledarálva tárolok a mély/hűtőben, de már az is elfogyott, így a tavaly eltett flancos szóval élve konfitált fokhagyma volt felbontva. Mert a minap a gyerek kérdezte a semmiből, hogy “Van nekünk fokhagyma olajunk?” Öööööö, hirtelen azt találtam mondani, hogy már megint mit találtál ki, majd a következő pillanatban eszembe jutott, hogy Háháháá! A tavaly eltett sült fokhagymából még maradt. Ami olajban van eltéve. Bingó! Nos, ebből raktam 4 gerezdet az egy közepes paprikához, jól megsóztam, és az én kedvencemet is beletettem, de csak azért mert a dobozka alján árválkodott egy kicsi tahini, azaz szezámpaszta, de nem ám a méregdrága boltban kapható, hanem időnként én is szoktam csinálni, csak szezámmag kell hozzá. Imádom, mert kevés is fantasztikus, pirult ízt és illatot ad bármilyen kencének. Mindezt krémesre pürésítettem.
Közben persze minden megsült a serpenyőben, már csak a kettévágott bagettet kellett kissé megpirítani benne, és jöhetett az összeállítás. A végére azért maradt hasonlóság az eredeti recepttel, de ez már csak így megy nálam. 😀 A lényeg, hogy nagyon ízlett neki, (és nekem is) azóta már többször is evett a zöldpaprika szószból. Győzelem! Hihi 😀
