Mit csináljunk több kiló gyümölcsből, ha nem szeretjük a lekvárt, befőttet?

Most egy nyári bejegyzést gondoltam megosztani, ugyanis a webtárhelyemen látható statisztikák alapján legnagyobb megdöbbenésemre vannak findzsa olvasók a déli féltekén is, és olyan helyeken, ahol jelenleg nyár van. Én ennek hihetetlenül örülök! 🙂 De azoknak is hasznos lehet a bejegyzésem, akik éppen a fagyasztójukban leltároznak, és fedezik fel éppen 5 kiló nyáron eltett barackot, és disznóvágásra készülve helyet kell csinálni.

Előfordult már veletek, hogy a kertben mondjuk túl sok cseresznye termett? Vagy kaptatok ajándékba egy láda nyári almát, és már nem tudtatok vele mit kezdeni, mert már főztetek almalevest, sütöttetek cseresznyés pitét, van 100 üveg lekvár, 247 üveg kompót, a fagyasztó dugig?

Na, nálunk a lekvárból maximum 2 üveg fogy el egy évben, édes befőttből nem több. És a fagyasztóban meg hús van 😀 Na jó, málna meg szeder is lakik benne, de nem végtelen kapacitású.

Kiváló megoldás erre az esetekre az aszalás! Nem bonyolult folyamat, és remekül lehet vele nagy mennyiségű gyümölcsöt tartósítani évekre úgy, hogy nem foglaljuk a fagyasztót, és nem termelünk vele feleslegesen befőttöt, lekvárt.

Nem utolsó szempont, hogy nem kell hozzá semmilyen adalékanyag, és a végeredmény kevés helyet foglal. 

Az első aszalványom a cseresznye és a szamóca volt. Létezik aszalógép, ennek híján megfelel a villanysütő is. És természetesen az ősi módszer is rendelkezésre áll, a nap erejét is felhasználhatjuk. Utóbbit szerintem macerásabb, mert egyrészt kellene egy spéci aszaló tálca, én buheráltam: a legnagyobb tepsimre egy tüll szerű anyagot feszítettem. És úgy raktam ki a napra. De ez több sebből vérzik, mert abban a pillanatban, ahogy megy le a nap, már be kell hozni, és forgatni, valamint még így is belemehet egy-két bogárka. De ha szert tennék aszalótálcákra, szerintem újra próbát tennék.

Nos, én villanysütővel több éves tapasztalatom van: a félbevágott, kimagozott, megmosott cseresznyét magházzal felfelé egymás mellé helyezem egy alacsony falú sütőpapíros tepsin, vagy lemezen.

50 °C + légkeverésre kapcsolom a sütőt, egy fakanállal kitámasztom a sütőajtót,  2-3 nap alatt aszalódik meg. Azért kell kitámasztani, hogy a pára el tudjon távozni, ne főjön a gyümölcs, hanem száradjon. Nem kell, hogy egész nap menjen a sütő, kb. 2*2 órát naponta, reggel és este az adott gyümölcs nedvességtartalmától függ. A légkeverést is csak időnként, főleg az elején kapcsolom be. De ilyenkor már jó meleg van, így keveset fogyaszt a sütő, az 50°C-hoz igen kevés energia kell, nem kell aggódni a villanyszámla miatt. Mellesleg én egyszerre 3 tepsit szoktam betenni. Amikor már látjuk, hogy zsugorodik, szárad, akkor meg kell fordítani mindegyik gyümölcsöt. Lehet egyszerre is letudni, 6-7 óra alatt, de valahogy nekem ez a részletekben aszalás jobban bejött.

Akkor van kész, amikor nyomásra gumiszerű, és nem jön lé a gyümölcsből. Ekkor van egy nagyon fontos mozzanat, még kb. egy hétig kell utószárítani szobahőmérsékleten, én a verandán szoktam, de megfelel a szekrény teteje is, időnként át kell forgatni. Így biztosan nem penészedik be. Ha letelt a hét, bezacskózva még egy éjszakára berakom a fagyóba, hogy az esetleges molylepke peték elpusztuljanak. Végleges helye kizárólag jól záródó edény, pl. befőttes üveg. 

Néhány tipp a siker érdekében:

• ha szeletelni kell a gyümölcsöt, akkor nagyjából egyforma vastagok legyenk, hogy egyszerre legyenek kész

• ha barnulásra hajlamos a gyümölcs, pl. az alma, akkor szeletelés után azonnal mártsuk citromlébe

• hámozni nem kell

• a gyümölcs kellően legyen érett, de ne túlérett, ekkor a legfinomabb, és az aszalás ezt az állapotot fogja tartósítani

• ha túlszárad, és ropogós lesz, akkor se ijedjünk meg, remek gyümölcstea készülhet belőle kis hibiszkusszal keverve, vagy megküldhetjük kávédarálón, és menő gyümölcsporunk lesz, amit egyébként aranyárban mérnek

Amit eddig aszaltam sikerrel: cseresznye, szamóca, sárgabarack, nektarin, szeder, nyári alma, szilva.

Sikertelenül: paradicsom. Itt a hiba a fajtaválasztásban volt, túlságos lédús volt, ehhez valamilyen édes húsparadicsom való. 

Ha túl lédús a gyümölcs, vagy nem lehet szépen szeletelni,  arra is van megoldás. Víz nélkül le kell turmixolni (ekkor viszont meg kell hámozni), és a sütőpapíros tepsire önteni max 1 cm vastagságban, és így megaszalni a fenti módszerrel. Így készül a nyersen étkezők gyümölcslapja, de hívják gyümölcsbőrnek is. Kiváló gasztroajándék készülhet belőle, és csak a fantáziánk szab határt a gyümölcsök keverésével, ami ízben és külsőben is megnyilvánulhat. 

A végeredményt a fotókon láthatjátok, nem kiállítási darab egyik sem, és a boltban kapható sem így néz ki, de az íze kárpótol!