https://www.instagram.com/reel/C1XjbrmI-1g/?utm_source=ig_web_copy_link&igsh=ZTcxMWMzOWQ1OA==
Most mondhatnám, hogy valahol Európában, egy egzotikus piacon készítettem a felvételt, mert hihetetlenül gazdag a kínálat, bevallom, valójában a “kágén”, vagyis a nyíregyházi KGST piacon jártam. Na nem a Harlemben, hanem a parkolóban lévő zöldséges sorok között. És nem is ma, két ünnep közt nagyobb forgalom van, mint karácsony előtt, ami egész egyszerűen elképesztő. Eszemben sincs éhezők viadalát játszani.
Nos sajnálatos módon nem tudtam meg mindent a babokról ott a helyszínen, így itthon erős kutatásba kezdtem, mert baromira érdekelt, hogy a fenébe nőhetnek ilyen ezerféle alakkal, színnel és mintával. És a zacskókon szereplő megnevezések is felettébb gyanúsak voltak a szerény ismereteim ellenére. Tudom-tudom, olyan ez, mint amikor a lila lila, pedig lehetne padlizsán, levendula, orgona, püspök-lila, viola, ciklámen szín. Kezdem azzal, hogy a bab nem őshonos Európában, a hazája az indiánok földje. Ez rendkívül lényeges, ugyanis az indiánok fantasztikus kertészek. Ugyanis ők a növénytársítást zsigerből ismerik. Ami ma már egyre szélesebb körben elterjedt. Lassacskán bővíteni igyekszem a indián kertészkedésről szóló ismereteket, de ez még csak a kezdet.
A növénytársítást legjobban szemléltető módszer: áprilisban elvetjük a kukoricát. Mire kikel, a tövéhez közel elvetjük a babot május végén, a sorok közé pedig mehet a sütőtök. Nehéz elképzelni is, nem igaz? Pedig pofon egyszerű a képlet: a futó babnak nem kell karó, hiszen ott a kukoricaszár, amire kitűnően fel fut futni. A sütőtök a hatalmas leveleivel takarni fogja a földet, nem hagyja kiszáradni. A lehető legmegfelelőbb módja e három növénynek.
Nos, a babmustra során a következőket sikerült beszereznem: caparrón bab, óriás portugál lóbab, limabab, mungóbab, tehénborsó. Nos csupán addig jutottam, hogy beazonosítottam őket, ez is csupán órák kérdése volt. Magyarul nagyon nehéz ezeket az egzotikus babokat beazonosítani, rengeteg nevük létezik, és rengeteg a félreértés is. Meg azért a termesztési viszonyaikra is vetettem néhány gyors pillantást. Ami biztos, hogy mindegyikből fogok eltenni néhány szemet termesztés céljából.
Az portugál lóbabról már annyit tudok, hogy meg kell “hámozni”, így az valószínűleg nem lesz a kedvencem. Mondtam ezt addig, míg egy mikromennyiséget meg nem főztem, mert isteni íze van! A portugál konyha gyakran használja, de a marokkói, egyiptomi receptek is bővelkednek babos ételekben.
A caparrón bab egy spanyol pörkölt fő alapanyaga, a belőle készült étel a caparrones, a húson, babon kívül van benne spanyol kolbász is. Még fesztivált is rendeznek a caparrón tiszteletére.
A (madagaszkári) limabab, vagy holdbab Közép-Amerikában őshonos. Szintén spanyol ételek alapanyaga.
Mungóbab ázsiai ételekben gyakori alapanyag. Jóval magasabb a fehérjetartalma, mint a hagyományos babnak.
Tehénborsó olyan kinézetre, mintha minden egyes babszemnek lenne egy fekete szeme.
És a lencsékről még nem is beszéltem, nem is vettem. Mert már van a polcon 😀 Van a hagyományos, aztán van vöröslencse, meg a beluga (fekete) lencse. A vöröslencse kiváló indiai ételekhez, ugyanis áztatás nélkül percek alatt szétfő, kiváló szafttá válik. De a legjobb recept vöröslencséből a “palacsinta”. Ami mindenmentes, tényleg nem kell hozzá sem tojás, sem liszt, sem tejtermék. A vöröslencsét kell beáztatni pár órára, majd leszűrni, és felönteni éppen annyi vízzel, mint amennyi a lencse. Mehet bele csó, majd turmixolás után olajozott serpenyőbe öntve palacsintává sül. A különbség csupán hogy a sütési idő jóval hosszabb a hagyományos palacsintához képest. Melegen tekerhető fel, megtölthető minden földi jóval.
Indulhat a babfőzés 😀
