Mérgező-e a diófa levele? A köztudatban ma még mindig az a nézet, hogy a diófalevelet nem szabad a kertben hagyni, összegyűjtés után a (jobb esetben) zöldhulladék gyűjtőbe kell vinni. Ami szintén értelmezhetetlen számomra, amikor kertes házban a növényi hulladékot műanyag zsákba gyűjtik, majd tavasszal veszik a boltban a virágföldet. Rossz szokásomhoz híven a kertészeti témákban mindent megkérdőjelezek, addig nem hiszem el, míg be nem bizonyítottam (vagy valaki más) az ellenkezőjét. Rendszeres gyógytea fogyasztóként azzal az ellentmondással szembesültem, hogy ha az ember bátran fogyaszthatja a diólevélteát, akkor a földnek miért ártalmas? Juglon. Ez az aromás vegyület a hatóanyaga a diólevélnek, a dióféléken kívül nem tudja előállítani semmilyen élő szervezet. Legnagyobb töménységben a gyökerek, a rügyek és a termés héja tartalmazza. Jónéhány növény érzékeny rá, méreg számára, de az a jelenség, hogy a diófa alatt nem nő meg semmi, inkább a hatalmas lombkorona által vetett egész napos árnyék az okozója. Sok az ellentmondás mai napig a témában, így kísérletezésre biztatok mindenkit, mint jómagam is a málnasorok közé évek óta hordom ősszel a diólevelet, így ott nem nő gaz. Kb. júniusig, mert a giliszták végzik a dolgukat, és folyamatosan fogy a mulcs réteg 😀 Két éve ültettem málnát a diófa alá, és termett is rajta málna, a mennyiség kevesebb volt, de az meg a vízhiány miatt is lehetett. Mert arra későn jöttem rá, hogy oké, hogy az árnyék segít a párolgás csökkentésében, de az esőzésnél jóval kevesebb jut a fa alatti talajra, és ami bejutott, az kell a fának. Így jövőre meg kell oldanom a csepegtetőt a diófa alatti málnasorhoz is. A juglonnál sokkal veszélyesebb a nyugati dióburok-fúrólégy. Mérhetetlen károkat okozott eddig, hazánk nyugati részén kezdte a pusztítást, mára már végigsöpört az országon. 2021 nyarán engedélyeztek a kártevő elleni hatásosnak bizonyuló kiegészítő csalianyagot, melyet csak bizonyos rovarölő szerekkel keverve lehet használni. Ami forradalmi benne, hogy nem kell az egész fát lepermetezni vele, hanem elegendő a földről elérhető lombkoronát. A gazdaboltokban részletes felvilágosítást adnak a használatáról. De a mi a helyzet a magamfajta kertészekkel, akik szembemennek a hagyománnyal, és nem akarnak vegyszereket használni? Rengeteget olvastam a témában, így előre leszögezem, a fúrólégy elleni védekezésem egy általam, laikusként összeollózott stratégia, a források: biokiskert, diótermesztés csoport, vegyszermentes kert csoport, agroinform oldal. Elméletem alapja a kártevő életciklusa. Nagyon hasonlít a sógoráéra, a cseresznyelégyére. A nőstény légy megtermékenyítés után tojásokat rak a világoszöld dió burkába július közepétől szeptember közepéig. A tojásokból egy hét múlva lesznek a nyűvek, több is lehet egy burokban, majd időjárástól függően maximum 5 hét alatt kirágja magát a kifejlődött lárva, leesve a földre, befúrja magát sekélyen a talajba. A lárvák burokfogyasztásától feketedik meg a burok. A talajban áttelelve várja a követekző júliust, amikor már kifejlődve rakhatja újra a tojásokat. 1. lépes: májusban az Artis pro (Beauveria bassiana gomba spórái) kilocsolása a diófák alá, gyengéd bedolgozása, kedvezőtlen életkörülményeket biztosít a lárváknak, (remélem) 2. lépés: júniusban megállapítom, hogy a májusi fagy levitte-e a diót. Ha nem volt fagy, akkor leterítem agrofóliával a diófák lombkoronája alatti területet, remélhetőleg megakadályozza a talajban áttelelt legyek előjöttét, közben leszedem a diópálinkának való zölddiót; 3. lépés: július elején kirakom a világoszöld ragacslapokat, a rajzás megfigyelése céljából; 4. lépés: figyelem a diótermesztés csoportban a rajzási információkat, közben imádkozok, hátha a fecskék rákaptak a fúrólégy ízére 5. lépés: ha a rajzás mértékétől sokkot kapok, akkor ökológiai rendszerekben is engedélyezett fúrólégy elleni szer után nézek, majd ha rájövök, hogy nincs ilyen,, akkor fogom az EmBio-t a fa immunerősítése céljából és megkérem a szomszédot, hogy a motoros permetezőjével segítsen, mert nekem csak egy háti van 6. lépés: októberben reményekkel telve kezdem felszedni a diót. Ha fekete, akkor gumikesztyűben leszedem róla az elfeketedett kopácsot, feltörve megállapítom, hogy megérte-e vacakolnom, mert sok esetben ipari dióbél azért kinyerhető. Amiből remek diótejet lehet készíteni. Vannak egyéb bio módszerek is, több kevesebb sikerről számolnak be szárnyas tartók, a tyúkok kikapargatják a lárvákat, de ha a szomszédból is átjöhetnek a legyek. Aztán olvastam olyat is, hogy rajzás idejére naponta öntözte a diófa/cseresznyefa lombja alatt, és sikeres volt a védekezés. Ez megint bőséges lett, és még nem írtam a diólevél tea és a dió belső válaszfalának gyógyhatásáról, a diókopács és a dióhéj felhasználhatóságáról, a dióbélből készült sós ropogtatnivaló receptjéről…. Kimeríthetetlen! 🙂
