Azon a bizonyos portatablón újabb oldalt kell nyitni, ma egy egész csapat bundásméh jött hozzám vendégségbe, eddig még nem láttam őket, pedig mindig fürkészem a “betolakodókat”. Bizonyára a napi menü volt ínycsiklandó, az aranyribiszke. Hihetetlenül gyors a kolléga, nem mondom meg, hány fotót készítettem, mire elkészült ez. 🤭 Érdekessége a kifejezetten hosszú szívószerve, elképesztő, hogy a vadméh faj mennyire ezerarcú. Mint ahogyan a madarak is, végre tiszteletüket tették nálunk az őszapók, számomra a legeslegcukibb madár. Nagyon vártam már őket, nem mintha az eddigi stáblistával ne lennék elégedett. (kékcinke, széncinke, mezei és házi veréb, tengelic, fakopáncs, vörösbegy, zöldike, rozsdafarkú, meggyvágó, fenyőpinty, szajkó, feketerigó, balkáni gerle) Hiába a méretük, hamar észrevenni a hangjuk miatt, ha látogatóba jönnek. Egyszerűen, de annál jellegzetesebben csiripelnek, nem lehet összetéveszteni a fenséges dallal örvendeztető rigókkal, vagy cinkékkel. Mindig nagyon sokan vannak, imádják egymást. Sajnos saját fényképem nincs róluk, ha lett is volna nálam teló, úgysem használtam volna, annyira ámulatba ejtett, ahogy bevették a diófát, próbáltam megszámolni, és csak csiviteltek, nagyon sokan voltak, és pont úgy csodáltam őket, mint a daruvonulást minden ősszel és tavasszal. Milyen szerencse, hogy egybeesik a kerti csúcsszezonokkal, és így gyakran láthatom. Ihlet is mindig a kertben támad rám, ezért írok mostanában repülő lényekről recept helyett, aki kaját vár, annak várnia kell az első szüretig. 🫣 Mondjuk a 20+ féle fűszer- és gyógynövényemből már tudok szedni olyan 6-7-ből, és még a mángold is kihajtott értékelhető mennyiségben. Lehet, mondom csak lehet, hogy lenne ehető ötletem 😁