Egyszerűen fantasztikus lett idén a borsó, szinte az égig ér, úgy kúszik felfelé, telis-tele terméssel. Nagy munka a szüret, de megéri vetni. Nem volt ez mindig így. Első évünkben még műveltem a hátsó naaagy kertet is (hivatalos nevén szántót). Csekély 2400 m2. Csírájában volt halott ötlet. Csak akkor még ezt nem tudtam. Első tavasszal óriási elánnal vetettem bele borsót. Na nem az egészbe, hanem “csak” egy 17×1 m-es ágyásba. Semmi tapasztalatom nem volt, így hidegzuhanyként ért a felismerés június elején, hogy ezt bizony itt és most le kell szedni, ki kell fejteni, különben tönkremegy. Teljes kétségbeesés lett rajtam úrrá, de aztán hívtam segítséget a testvérem és anyám személyében. Így egy nap alatt fejtettük ki a megtermett borsót, és lett 16 kiló szemes borsó a fagyasztóban. Szegény anyám, aki éppen ma egy éve, hogy elhunyt, mondta, hogy hagyjam a francba a görnyedve egyenként szedegetést, húzgáljuk fel szárastól, és a már akkor is óriás diófa árnyékában kényelmesebben tudjuk leszedegetni a hüvelyeket. Június közepe volt, szokatlan forróság. Szóval nagy meló kétségtelenül, és időben kell vetni, talán ez lehet a titok, hiszen szereti a hűvös időt. Aztán a gyomlálás, locsolás, majd a szüret az könyörtelenül elérkezik, és nem érdekli, hogy neked más programod van, azt bizony le kell szedni haladéktalanul, különben pillanatok alatt elöregszik. A fejtést sem szabad sokáig halogatni, és mikor kiszámoltam, hogy mégis mennyit spóroltam, ha ezt a mennyiséget a boltban vettem volna meg, kissé sokkolt, mert mérlegre téve úgy gondoltam, nem éri meg a befektetett munkát.
Mindez 9 évvel ezelőtt történt, és emlékszem, következő évtől már nem vetettem ennyi borsót. Nincs az az isten, gondoltam, hogy én ilyen sokat gürizzek, sokkal egyszerűbb megvenni. Azóta igen sokat változott a világ, és egyre nehezebb kapni tisztességes zsenge zöldborsót, mellesleg rengeteg permakultúrás ismeretre szert téve minden évben vetek hüvelyest a porta különböző pontjaira. Pillangós lévén a gyökerén nitrogénmegkötő baktériumok élnek, ezáltal is gazdagítva a talajt tápanyaggal. És már nem is húzgálom ki, hanem csak lekaszálom, hagy maradjon meg a gyökér, lazítva a talajt, majd lebomolva táplálja azt.
Kapacitás függvényében szüreteltem a borsót, a gyerek elé raktam, hogy ugyan már, míg megnézi a Kis kedvencek titkos életét, akkor igazán kifejthetné. Persze tudtam, hogy örülhetek, ha a fele a tálban landol, mert a másik fele a gyerek gyomrában, amitől minden fényevő gyermek anyja némán ugrálna örömében. Ahogyan én is. Hogy mi lett azzal, ami a növényen maradt? Hát a csodaszép madárkák elhordták. Nekik is kell enni, nemigaz?
Szóval 4 napja szedtem le az első tisztességes mennyiséget, nagyjából 1 kiló lett. Előtte is szedegettem már, de azok a lábasban landoltak. Legtöbbször készült belőle borsós tojástekercs, ami hihetetlenül egyszerű, a japán tamagoyaki mintájára, bár még rengeteget kéne gyakorolnom, hogy olyan guszta, kerek legyen, mint egy feltekert palacsinta. Egyelőre a geometriában fellelhető jónéhány alakzat összejött már, lett egyszer háromszög, aztán lapított félkör, de többnyire felismerhetetlen a forma. Az íze persze mennyei, tulajdonképpen egy laza, lágy, feltekert omlett, amibe került zöldborsó, újhagyma és spenót.
A mai adag már a fagyasztóban landol, a már bekerült 1 kiló mellé. Feltéve, ha lesz, aki kifejtse.
Különben nemcsak a borsószezon indult be, csak úgy kapkodom a fejem, ha végigsétálok a portán, hogy uhh, gyomlálni kell, le kéne vágni a macskamentát, a borsmentát, közben a minisütőtök projektem is halad. Erről még nem is meséltem szerintem, de feltétlenül fogok. Szépen megfogantak Erika szomszédasszonytól kapott palánták is, meg a piacon vett padizsánok is.
Ahogy így morfondíroztam, megláttam az első szem érett málnát! Hát nem hittem a szememnek, azóta még lett 3 piros, és 5 sárga málna. Május 20-án. Egy hónappal hamarabb a szokásosnál. A levenduláról meg ne is beszéljünk, a rózsaszínű már jelmezes főpróbát tartja, de a lila sincs már messze. Ha nem tévedek, 1 hét múlva teljesen virágba borulnak. Májusban. Őrület, komolyan mondom, mi fog nyílni nyáron? Milyen gyümölcs fog teremni nyáron? Ugyanis a szederrel teljesen egy érési fázisban van a málna. Döbbenetes. Sorolhatnám még, hogy melyik növénykém milyen állapotban van, de majd azokról fogok írni külön. Most a borsó van porondon. És ez a szomorú évforduló.
A borsószedés közben egy csomó meglepetés ért. Ugyanis szokásom, hogy tavasszal a lemetszett szeder és málnavesszőkkel jelölöm a sorokat. Az óriás borsó raszta ide-oda hajtogatása között fedeztem fel, hogy néhány szedervessző jelölőpálca gyökeret eresztett, és nemhogy levelet, de virágot is növesztett. A nagy örvendezés közben hamar lefagyott a mosoly az arcomról, hova is ültessem át ősszel? A mindent eldöntő kérdés. Mikor már azt hiszem, hogy kész, vége, nincs több hely, mégiscsak találok.
A másik meglepetés, azok az új kollégák. A hétvégén láttam szénalepkét, nagyfoltú szemeslepkét, katonalegyet, és a legérdekesebb a hófehér karolópók volt! Fantasztikus jószág, ugyanis ragadozóként virágokon keresi zsákmányát, és képes a virág színével megegyező színűvé változni. Zseniális!!!!
