Évekkel ezelőtt olvastam Mautner Zsófi gasztroblogján (Chili & Vanília) arról a magyar kertészetről, ahol citromot termesztenek.
Igen, jól olvastad, Magyarországon, magyar földön, magyar gazdák remek minőségű meyer citromot termesztenek (fólia alatt természetesen). Lajosmizsén történik mindez a Szőrös és Kisjuhász kertészetben. Idén a kései virágzás miatt csak november 11-én indult a szezon mind a citromvásárlást, mind a tanyatúrával egybekötött ‘Szedd magad citrom’ programot illetően. Az már csak hab a tortán, hogy biológiai növényvédelem mellett történik, így a héja kezeletlen, bátran meg lehet enni. Január elejéig tart a szezon, csak ekkor van lehetőség rendelni.
Mivel 5 kiló a minimum rendelés, ezért kellett keresnem egy másik elszánt ízfanatikust, hiszen egyszerre 5 kiló citrom nem kis mennyiség, és nem is olcsó. Első alkalommal Brigi, régi Budais osztálytársam volt a társvásárló, aztán tavaly a kollégákat is megfertőztem az őrült ötletemmel. Elgondolkodtam, hogy esetleg nem voltam-e túlzó a meyer citrom kampányommal, miután négyőjüket is meggyőztem a közös rendelésről! Hú, azért ott volt az a bizonyos zabszem azon a bizonyos helyen, mikor meghozta a futár a nagy doboz citromot, hogy vajon mit fognak szólni a munkatársak. Már a kibontás óriási élmény, az arcomba ömlött az a tipikus, semmihez sem fogható fűszeres Meyer citrom illat, és csak úgy vigyorogtak rám a rikító sárga citromok, csak a mélyzöld levelük törte meg a neonszínt. Azon nyomban kettévágtam egyet, és megettem úgy, ahogy van. Az a zamat úgy futott végig a számban, mintha szicíliai citromligetben (tudom-tudom, ott nem a Meyer van) ugrabugrálnék. (pedig soha nem jártam…sajnos) Mindenét felhasználom a citromnak, előbb lereszelem a héját, és fagyasztóba rakom. Próbáltam a szárítást is, de az íz/illat nagy része elvész. A fagyasztóban dupla mélyhűtő zacskóba raktam eddig, de még így is beillatosította a mellette lévő kajákat. Még szerencse, hogy málna, szeder, dió van körülötte, nem pedig hús. Bár egyszer csináltam már citromos-fokhagymás sertéssültet, nekem nagyon-nagyon ízlett, de az embör igen-igen fanyalgott, így húsimádóknak nem biztos, hogy ízlene. Szóval idén jól záródó befőttes üveg/műanyag edény lesz a tárolója.
Aztán kifacsarom a levét, amit naponta elfogyasztunk kúraszerűen. A citromhéj felhasználása végtelen: azontúl, hogy akármilyen süteményt megízesíthetünk vele, salátaöntetbe teszek egy csipetet például. Mondjuk egy tökmagolaj + narancslé + tokaji méz, vagy egy olíva + málnaecet +juharszirup, vagy…. na, szóval értitek, amibe jól illik egy citromos, intenzív fűszeres íz, abba kiválóan illik.
A húsát sajnáltam kidobni, így megszárítottam, igaz, darabokban várja a sorsát, még nem találtam ki, hogy mire is használhatnám. 😀 A lényeg, hogy van. Ha kérdeznék.
Tavaly télen csináltam a friss citromokból egy fűszeres, sózott citromot, amit már több receptben is felhasználtam. Végtelenül egyszerű vékony karikákra vágott citromot rétegeztem egy befőttes üvegbe. Egy pohárban kifacsart citromléhez adtam bőven sót, chilit, kurkumát, reszelt fokhagymát, római köményt, cukrot. Oldódásig kevertem, majd nyakon öntöttem a karikákat, mehet be a hűtőbe, kb. 1 hónap múlva érik össze igazán, utána elvan a hidegben. Ezekből a karikákból raktam a marokkói bárányhoz már kétszer is, szerintem ez teszi fel az ‘i’-re a pontot. De remekül feldobja a füstölt harcsás szendvicset is, elég bele 1-2 karika.
Végre van miért szeretni és várni a novembert! 😀
