Na kinek jut még eszébe a lila akácról a Lila akác köz? 

 A streamingnek köszönhetően újra fénykorát élő sori játszódik itt, a Született feleségek. Pont a minap kérdezte alig 20 éves kolléganő, hogy ő rajongva nézi a netflixen, láttam-e már. Mielőtt rávágtam volna, hogy természetesen, rádöbbentem, hogy én még akkor néztem, amikor a magyar tv2 adta minden szerdán 😅 Volt idő, amikor még én voltam a kollektíva legfiatalabbja, ma már… öööö, na mindegy.  

A wisteria, ahogy angolul és latinul is hívják, igazán szívós, mindent is kibíró növény. A kertbe nem én ültettem, sokáig csak megtűrtük, azt gondoltam, nem sok haszna van. Folyton fel akart futni a nyári konyha tetejére, nem győztük metszeni. Aztán ide akasztottuk az etetőt télen, a cinegék könnyedén tudtak csemegézni a kusza, művészien kanyargó ágokon. Ami be is azonosítja a növényt, ugyanis ha az óramutató járásával megegyezően csavarodik, akkor japán, ha ellentétesen, akkor kínai akác. Vagy fordítva??? Idén kezdtem el igazán foglalkozni vele, mert a május óta tartó folyamatos virágzással felhívta a figyelmemet. Persze nem úgy, mint amikor tavasszal még levelek nélkül teljesen virágba borul, hanem a hatalmas, sűrű zöld lombjában itt-ott feltűnik egy egy lila virágfürt. Ezt én fantasztikusnak találom, hogy ebben a tikkasztó hőségben ilyen csodára képes. Nem hagyott nyugodni, miért? A tavaszi fagyok eltörölték a szokásos virágzást, ezért fordulhatott elő ez, hogy a genetikailag belé kódolt műveletet tűzön vízen át keresztül viszi. Született kos, mint én. 😀

Polip módjára hozza az indáit, mindenfelé kúszik, persze már nem érleli meg a termést, pedig tavasszal megteszi. Tavasz, jó vicc. Mint az ősz, nincs itt kérem átmenet, egyik nap még rövidnadrágban és pólóban dzsalok a bicajjal, két nap múlva meg a hajamat is lefújja a hűvös szél. A lila akác ezt is bírja. Most már én is bírom, az esőmentes 4 hónap alatt is legalább 5-ször kellett fodrászolni, mintha mi sem történt volna. Mondjuk ezzel bőven rásegítettem a virágzásra önkéntelenül, ami nyilván nem sikerül, ha ez szándékos. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy a gyökerétől a terméséig mindene mérgező, csupa haszon a növény. A virága tele nektárral, a sűrű lombja árnyéka mára felértékelődött, és a legjobb: pillangósvirágú, azaz a borsó/bab rokona. Hamisítatlan nitrogénbánya, aminek köszönhetően évszázadokig is elél. A gyökerein élő Rhizobium baktériumoknak köszönhető, pont úgy, mint a bab, a borsó, a szója, a lencse gyökerein. Ezek a mikroszkopikus lények a talaj levegőjéből megkötik a nitrogént, cserébe a növény cukrot ad nekik. Ez a föld alatti bartell teszi lehetővé, hogy a lilaakác a csontszáraz, tápanyagszegény földben is remekül megvan. Ellenben gyilkos hajlamú, mint Bree Van de Kamp, mert egy másik fára tekeredve képes azt megfojtani. 

Summa summarum: a lilaakác pontosan olyan, mint a sorozat karakterei. Kivülről elegáns, bájos és végtelenül romantikus – de ha nem figyelsz oda rá egy percre is, a háttérben hidegvérrel megfojtja a szomszédait, és átveszi a hatalmat az egész környék felett.